Most vajon szerelmes vagyok vagy csak azért kellene ennyire, mert elérhetetlen?

Interneten kezdtem el ismerkedni egy sráccal, az első randiig már szinte beleszerettem. Az első találkozás első 10 perce után is úgy éreztem, hogy ő kell nekem. Lassan aztán mégis jöttek a bonyodalmak. Jó párszor érzékeltette, hogy le sem ... engem, ha rávilágítottam, akkor jöttek a kifogások, hogy rossz életszakaszban van, baj van a munkában stb. Ezek miatt beindult a védekezésem és én is közömbösen, néha talán kicsit bántóan viselkedtem vele és sokszor tényleg azt éreztem, hogy hidegen hagy, nincs rá szükségem. 3-4 alkalommal meg is mondtam neki, hogy részemről ennyi, de nem tágított, mindig keresett. Bár valószínű, hogy csak azért, mert a szex kellett neki (picit mániás)...

Sajnos egy idő után mindig újra engedtem neki, egészen két hónappal ezelőttig. Azóta nem találkoztunk, de sokszor rám írt. Aztán ez is megszűnt egy hónapja.

Annyira nem zavart a dolog, mert sokkal nyugodtabb vagyok, hogy nem kell a viselkedése miatt idegeskednem vagy szomorkodnom... mégis nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá és ne nézegetném a különböző netes oldalakon. Folyton felidézem, milyen jó volt az első pár randink, illetve az együtt töltött idő (inkább csak akkor jöttek elő a gondok, mikor nem találkoztunk és neten beszéltünk), soha egyik barátommal sem volt olyan jó... Plusz az is mindig az eszemben van, hogy mennyire hasonló elképzeléseink vannak dolgokról és mennyire egy az ízlésünk. Ilyen sem volt soha senkivel.

Múlt héten láttam a városban egy lánnyal és önkéntelen elsírtam magam az utcán. Azóta sem bírok magamhoz térni.

Örülnék, ha a kérdésem utolsó fele lenne a válasz, mert úgy talán könnyebb lenne továbblépni.

Persze, ha szerelmes is vagyok, neki meg már van valakije, akkor is tovább kell lépnem... de akkor más praktikák kellenek. :(

Hogyan tudnám ezt eldönteni?