Létezhet olyan, hogy két ember egymásból a legrosszabbat hozza ki?

én így vagyok a férjem családjával. Sokszor azt érzem, hogy biztos azért kaptam őket így egy csomagban, hogy tanuljak ebből. Olyan érzéseket váltanak ki belőlem amiket azelőtt soha nem tapasztaltam.

Az önbizalomhiányom felhánytorgatása, összehasonlítás mással és a legszomorúbb , hogy ha ilyenkor felidegesítem magam hogy engem ne hasonlítgassak a másikhoz, akkor a férjem csak annyit mond hogy valljam be hogy én irigy vagyok a másikra és utálom....

ezek a dolgok azért fájnak, mert arról akivel összehasonlítgatnak mindig szépen beszélek másoknak, és alapból nincs vele problémám.

Azt sem mondhatom hogy bírom , azt sem hogy nem. Olyan semleges, de ha összehasonlítanak vele, akkor mérges leszek és kiakadok.

Eleve nem értem miért jó összehasonlítgatni két embert, hiszen minden ember más és más...

Ilyet az én családom soha nem tett és ebben a családban nagyon sok türelmet kell tanulnom.

Ilyenkor mindig azt érzem, hogy nemcsak a férjem családja , de a férjem is mérgez engem, aki mindig azzal jön hogy csak jót akarnak és ebből látszik hogy nem ismer engem , hiszen nem érti hogy nem az a bajom, hogy azt gondolom hogy direkt rosszat akarnak, csak az hogy éppenséggel mérgeznek engem a tudtuk nélkül...

Alapból biztos vagyok benne, hogy nem akarnak rosszat, de ha pl olyat hallok, hogy látod a másiknak jó munkája van, te is csinálj valamit hogy jó munkahelyed legyen, akkor nyilván felidegesítem magam, mivel

mindannyian tudjuk jól hogy ez nem feltétlen így működik.

Én is hajtok ezerrel, de olyan területen dolgozom ahol nem keresek jól

a másik meg lehet hogy jól keres de pl soha nem irigyelném tőle, mert mellette alig van szabadideje.

Sajnos úgy érzem, hogy tényleg a legrosszabb és legsötétebb oldalamat hozzák ki néha belőlem és ilyenkor legszívesebben elmenekülnék, hogy ugyanaz az ember lehessek (vagyis hogy annak érezhessem magam ) aki anno voltam. Amúgy tényleg érdekes, hogy pont olyan embereket kaptam ezzel a családdal meg, akiktől alapból nagyon távol tartanám magam....

minden megvan bennük, amitől én alapesetben menekülök ha ilyet tapasztalok.

(anyagiasság, erőszakosság, másokkal való összehasonlítgatás stb stb)

Sokszor gondolok arra az időre amikor még szingli voltam és rengeteget mászkáltam az erdőbe, a természetbe.

Ott mindig jól éreztem magam, olyan egyszerűnek tűntek a dolgok.

Most meg ebben a családban folyton hajtok, hogy jobb állásom legyen, hogy megfeleljek nekik, hogy megmutassam hogy igenis meg tudom csinálni amit meg akarok, miközben a férjem meg egy világ lustája ilyen téren és nem keresek sokkal rosszabbul mint ő....

amúgy a férjem alapból nagyon kedves , de a nemtörődömségével , a lustaságával és az olyan jellegű beszólásaival amiből világossá válik, hogy nem ismer , nem ért meg engem ő is mérgez folyamatosan.