Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol találok olyan férfit, aki eltart?
Cserébe azért, hogy gondoskodom róla. Főznék, mosnék, takarítanék.
Nem vágyom luxusra, nem kell költőpénz, nem is szeretnék sehova menni egyedül. Számomra tökéletesen kielégítő lenne, hogy otthon teszek-veszek.
Szociális fóbiám és különböző mentális betegségeim vannak, de ha nem kell emberek közé mennem, semmi bajom, nagyon jó társaság tudok lenni. Alkalmankénti kiruccanás persze belefér, de a napi szociális interakciók megbetegítenek. Járok egyetemre, de csak a levelezőt bírom a fenti okok miatt. Középiskolában is magántanuló voltam. Nem tudom elképzelni, hogy otthoni munkán kívül valaha bármit dolgozhatnék teljes munkaidőben.
Szerintem megfelelő lenne számomra az ilyen életforma.
(Járok pszichiáterhez, igyekeztem változtatni, gyógyszert is szedtem, de sajnos egyszerűen ilyen vagyok.)
válasza:
válasza:Azért kitartást(ez félreérthető :D ) és sikert kívánok a változáshoz.
Amúgy mennyi lenne a tarifád csak a kíváncsiság kedvéért?
válasza:" de sajnos egyszerűen ilyen vagyok."
Na, ez a kifogás része, ez a lustaság. Most megszólalt belőled az, hogy te hiába jársz szakemberhez és szeded a gyógyszereket, de valójában önmagadtól semmit nem vagy hajlandó tenni.
TB-det ki fogja fizetni?
Ilyen lusta, tohonya, pesszimista példát akarsz majd a gyerekednek tovább adni?
Hogyan próbáltad meg leküzdeni a fóbiádat? Miket teszel azért, hogy javuljon az állapotod?
Nem a könnyebbik utat kéne megcélozni, kislány, hanem küzdeni kéne az életedért.
Szüleid szégyene leszel, ha ezt valójában komolyan gondoltad!
Tudom, hogy akik nem küzdenek ilyen gondokkal, azok képtelenek felfogni, hogy ez milyen. Az ilyen "csak rajtad múlik" dolgokat mellőzni szíveskedjetek. A pozitív gondolkodástól, Coelho idézetektől vagy A titok c. könyvtől nem fogok meggyógyulni.
Csak leírtam a körülményeket, hogy miért szeretném, ha eltartana valaki.
válasza:#4
Azért ez nem ilyen egyszerű.
Volt egy ismerősöm, bipoláris depresszióval és szociális fóbiával küzdött, próbálkozott egyetemre járni, meg dolgozni is, a vége az lett, hogy begyógyszerezte magát, annyira kiborult - előtte csak literszámra ömlött róla az izzadság emberek között, és néha pánikrohamai voltak.
Azzal viszont egyetértek, hogy erre nem feltétlenül az a megoldás, amire a kérdező gondol...
Nehéz kérdés, én a pszichológussal vagy pszichiáterrel beszélnék erről, hogy mit ajánl. Gondolom ő már találkozott pár hasonló problémákkal küzdő emberrel, és tudja, hogy lehet így élni.
Nem hiszem, hogy ilyen témában a netes idegenekre kellene hallgatni, inkább szakember tanácsát lenne érdemes kikérni.
válasza:" ez a kifogás része"
Láttál már vak embert? Szellemileg fogyatékost? Nyomorékot?
Sétálsz egy kellemes októberi napon a Börzsönyben és óh eljőn érted Mr. Stroke.
Babát vártok és Ütődött Gólya hozza a csomagot.
válasza: válasza:Akkor maradj benne a negatív beteges gondolkodásodban.
De nyugi, attól meg végképp nem fogsz meggyógyulni. Ez 100%-ban biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!