Miért lennék attól felszínes "rongy", mert "lecseréltem" egy sokkal jobbra?

Az exemmel gyalázatos volt már a kapcsolatunk. Alapból baráti szeretetből és szánalomból jöttem vele össze, azt hittem, hogy ő a lelki társam, de külsőre csúnya, és sz.emétládának éreztem volna magam, ha külsőségek miatt utasítom el, mert folyamatosan azzal jött, hogy tiszta szívéből szeret. A kapcsolat alatt érzelmileg zsarolt, bántott, csüngött rajtam, üvöltözött, mert miniszoknyát vettem fel nyáron, uszítani próbálta ellenem a családom, folyamatosan más férfiakat ócsárolt, aki jól nézett ki, azt leb..uzizta, stb.

Én teljesen befordultam, és alig mertem otthagyni, mert öngyilkossággal fenyegetett, heti szinten mondta el, hogy ha bennem is csalódik, akkor neki már vége, elveszíti minden hitét az emberekben.

Én közben megismerkedtem a mostani párommal, egyre többet beszélgettünk, beleszerettem nagyon hamar. Ő tényleg egy kedves, rendes férfi. Szakítottam az exemmel és összejöttem vele.

Ez 2 éve történt, de az exem még mindig zaklat, hogy mekkora hazudós, kétszínű rongy vagyok, mert azt mondtam, hogy nálam nem a külső az elsődleges, mégis egy ilyen alakkal jöttem össze. A mostani párom egy másik világ minden téren, ő külsőre is egy különösen jóképű férfi. Nem fogja fel az exem, hogy belsőre is pont annyira különb, mint ő, és még a páromat is zaklatja.

Itt az oldalon is sok hasonlót olvastam, sokan fikázzák a nőket, ha össze mernek jönni egy vonzó pasival. Mégis miért?

Én bánom, hogy akár szóba is álltam olyannal, aki nem is tetszik...