Miért elvárás némely nőtöl a jogosítvány és az autó?

Munkam soran rengeteget vezetek. Igy probalom kerülni a szabadidömben es örülök, amikor baratnöm ül volan möge. Mivel joval kevesebb a rutinja, allandoan megkerdöjelezi önmagat, amikor mellette vagyok es annak ellenere, hogy latja es hallja a navit, megerösitest ker, hogy tenyleg lekanyarodjon -e es ilyenek. Akkor is, ha eletemben nem jartam meg arra. Amikor pedig felalomban vagyok, de meg valamennyire tudatomnal, akkor viszont tök jol csinalja, amit mondok is neki. Kritizalni es beledumalni sem szoktam, igy nem ertem, mi valtja ezt ki.

Az, hogy neki is van kocsija nem elvaras, de nyilvan kenyelmesebb, ha nem kell mindig erte menni vagy akar ö is elhozhat, ha ugy döntök, iszok egy-ket sört.

Az ember alapvetően lusta, gyenge és gyáva. Ha ebből indulsz ki, általában eljutsz az alapvető motivációkig.

Mit akar nagyon sok nő elsősorban egy kapcsolattól (ösztönösen vagy tudatosan)? Biztonságot, fizikai, anyagi és társadalmi értelemben is.

De hogy lehet megtudni, hogy az adott férfi biztonságot tud-e nyújtani, megvannak-e a megfelelő eszközei (felelősség, anyagi háttér, szociális státusz stb.) hozzá?

Lehet például úgy, hogy egy csomó idő- és energiaráfordítással megismered az adott férfit, és a kettőtök esetleges párkapcsolatának kontextusában gondosan kiértékeled a potenciálját, aztán ha úgy jön ki, a felelősséged teljes tudatában vállalod az elköteleződést és azt, hogy az esélyeitek jók, innentől minden rajtatok múlik. Ez a korrekt, de nehéz út.

Meg lehet úgy, hogy a sok vesződség helyett fogsz néhány végletekig leegyszerűsített feltételt, és megnézed, megfelel-e ezeknek az adott férfi. Az, hogy van-e autója, szerintem egyszerűen a biztonság keresésének egy elkeserítően hitvány módja: nem a valódi emberrel foglalkozik, hanem azonnal hozzáférhető információ alapján ítél és következtet; mert ugye az autóvezetéshez kell némi felelősség és anyagi háttér, és társadalmi státuszt is jelent. Ja, és el ne felejtsem: ez egy >külső< norma, tehát aki ez alapján ítél, még a felelősségétől is megszabadul, elvégre nem ő hozta a szabályokat.

A kettő közül az alapvetően lusta, gyenge, gyáva ember szerinted melyiket fogja választani? Az elsőt, ahol felelősséget vállal és hónapokat belefeccöl egy emberbe, úgy, hogy közben tisztában van a kudarc nagyon is valós veszélyével, vagy a másodikat, ahol társadalom által diktált bináris feltételek segítségével infantilis egyszerűségűre zülleszthető a párválasztás? :D

Mielőtt valaki nőgyűlölőnek bélyegez: ez a hozzáállás férfiakra és nőkre egyaránt igaz, csak a kérdésben most a nőkről van szó.

"Nem Manhattanben elsz (vagy nem irtad), hogy metrozol meg taxizol es ugyis elersz mindent"

Nem nekem szólt, de Budapesten élek, metrózok és taxizok, mindent gyorsabban elérek az esetek 90%-ában, mint egy autós. Nem kell parkolóhelyet vadászni, a taxi mehet buszsávban dugóban állás helyett. A megspórolt pénz befektetve nyugdíjas koromra pedig elég komoly tétel lesz, mivel nem vennék akár milyen ócska vackot, bizony milliós tétel lenne évente mindent beleszámítva.

Van amúgy jogsim, de már rég vezettem. Vidéken kellene és lenne is autóm, de Budapesten felesleges. Ahogy az önvezető technológiák és a carsharing szolgáltatások fejlődnek, könnyen lehet, hogy sosem lesz saját autóm.

20:

"Próbáltál már tömegközlekedéssel nyaralni menni?"

Igen. Vonat, repülő, ha kell állomás/reptér taxival. Többnyire szállodába megyek és nem otthonról viszek egy heti hideg élelmet, ezért viszonylag kevés csomaggal megoldom.

"Vagy tömegközlekedéssel költözködni?"

Nem futja 10 évente költöztető cégre, de kocsi az legyen, mert hátha költözöl? Bravo.

"Hazavinni egy zsák cementet a ruhaszárító állvány bebetonozásához?"

Hülyén néznének rám a lakóparkban.

"Esőben beteg gyereket orvoshoz vinni?"

Nincs még gyerekem, de tippre mire összekészítek egy beteg gyereket az útra, addig háromszor kiér egy taxi.

"Fűnyírót levinni a hétvégi telekre?"

Ó, végre egy mindennapi példa, amibe nem tudok belekötni!

"Nagybevásárlást hazacipelni?"

Ajtóig hozza a Tesco futár.

"Barátnődet kényelmesen elvinni egy étterembe?"

Ha külön élünk, akkor oldja meg, nem királyi család sarja. Ha meg együtt, akkor lehet említettem már, de van egy taxi nevű szolgáltatás.

Szerintem az sem mindegy, ki milyen életkorban várja el ezt.

18 évesen az aktuális barátomtól eszembe sem jutott elvárni ilyet. Nem volt lényeges.

Most 29 éves nőként bizony elvárom a jogosítványt. Pontosan amiatt amit már sokan leírtak, hogy nagyon sokat könnyít az életen. Nekem is van kb 22 éves korom óta.

Az autó nem elvárás, de nyilván nem hátrány.

A jelenlegi páromnak nincs autója. Viszont több ezer km-t vezetett már. Amikor megismerkedtünk már nem volt autója. Őszintén szólva nem őrültem neki, de ettől még nem volt kevesebb a szememben. Épp olyan anyagi helyzetet kreált köré a családja, hogy nem fért bele az autó. Semmi gond, majd összeszedi magát és vesz.

És miért nem én veszek? Megtehetném, de a közös otthont is én biztosítottam, ha az autót is én biztosítanám, akkor hogy nyújtja ő nekem a biztonságot? Hogy nézzek fel rá, ha azt érzem mindent én teremtek elő?

Szóval én biztosítottam a közös otthont, viszont türelmesen várok amíg összeszedi magát egy autó vásárláshoz. Vagyis elvárás is, meg nem is. A jogosítvány viszonz alap

De autó nélkül mit ér a jogsi? Brummog magában?

Én nem várok el ilyesmit, családi autónk volt, mikor költöztünk, mégis hívtunk költöztetőt, mert a szekrénysor meg az ágyak nem fértek be a hátsó ülésre.

De ez jó hír, akkor jogsi és autó nélküli pasit keresek és nem kell neki főzni.

Nekem van jogsim, de az autóm nem furikázásra való.

Kisebb távokra elmegyek vele, de ez egy hobbiauto.

"Rendes" kocsi majd közös pénzből lesz, és 10 literes fogyasztás alatt.