Ha nyernél a lottón majd 500 millát, elfeleznéd a pároddal?

Éppen ma gondolkoztam a buszon reggel, hogy hogy lehetne egy esetleges lottónyereményt közös vagyonná tenni, ha amúgy nincs vagyonközösség, mert nekem például evidens lenne, hogy megosztom a párommal. Együtt építenénk egy nullrezsis házat, és éldegélnénk békében együtt.

Mondjuk olyan gyökérrel, aki velem nem közösködik, én se tenném. Nem is nagyon lennék vele együtt.

Párommal tuti közösen használnánk fel, soha a büdös életben nem néztem azt hogy mennyit keresek illetve keres a partnerem bedobtuk a közösbe és ennyi, pedig minden egyes alkalommal én nekem volt jobb a fizum.

Az általad vázolt szituációt számomra nem tartom reálisnak, nem fogok ilyen kapcsolatban benne maradni.

Hát úgy semmiképp, hogy "tessék itt van 250 millió". Közös vállalkozást indítanánk, vagy közösen belefektetnénk valamibe. De ahogy páromat ismerem ő emellett is dolgozna. Neki nem kell az én pénzem, ahogy nekem sem az övé. Ha jobb anyagi helyzetbe kerülne akkor sem kéne egy forint sem a pénzéből, nyugodtan éljen szépen luxusban, én meg előteremtem magamnak amit tudok.

A kérdésekre válaszolva nem költöztetném albérletbe, vennénk saját házat, amibe mindketten beleadunk. Ha pénzt nem is, de energiát mindenképpen. Mindketten csak olyan házba költöznénk be, amiben mindkettőnknek része van, nem csak egy darab beton kapcsolódó emlékek, energiabefektetés nélkül.

Házimunkát mindig ketten csinálunk, tehát ugyan így maradna minden. Nyaralni nem vinném, mert egyikőnket sem vonzza az ilyesmi.

‘ a párod nem akart veled közösködni, mert te minimálbért kerestél, ami 60 ezerrel kevesebb, mint az ő fizetése, és nem akarta, hogy az ő pénzét költsd’

Hat akkor o se koltse az en 500 milliomat, ennyi

Dehogy felezném el :D Nem is értem a kérdést. Befektetném, teremtenék jobb életszínvonalat és próbálnám nem elherdálni. Mint olvastam nincsenek rokonok, szóval nekik nem kell adni. A barátoknak nem adnék, max a legjobbnak (kifejezetten egyes számban), de neki is önszántamból. Amúgy el sem mondanám senkinek, mert nem kell a kellemetlenség.

Nem vennék fullextrásat semmiből, nem vennék kocsit ha addig nem volt, nem mennék luxus utakra nyaralni, max egyszer a legelején akkor is egy óceánjáróra, hogy feldolgozzam hogy mégis mit kezdjek a továbbiakban, és ne tudjam elkölteni mindenféle kacatra hisz a vízen nehezebb.

A barátnőmnek ehhez semmi köze... Vagyis nyilván ő velem együtt felfelé ívelne, hiszen sokkal stabilabb helyzetben találná magát hirtelen és persze jobb élet színvonalon. Kézzel fogható összeget ugyan nem érdemel csak úgy. Esetleg ha van valami régi nagy vágya, plasztika, autó, táska mitomén akkor azt megkapná, ajándékba, de csak ha nem a vérszem vezérli a légből kapott és mondvacsinált valamit.

Én a saját párkapcsolatomból indulnék ki ha nem baj mert amit vázoltál egy kalap kakinak tűnik. Mi még nem élünk együtt de tegyük föl x év múlva vagyunk és összeköltöztünk. Mi eleve nem leszünk közös kasszán mert a külön kassza a szimpatikusabb mindkettőnknek amíg nincs gyerek. Ha lesz majd variálunk valamit.

Szóval nyertem a lottón a párom nem várná el hogy adjak neki bármit is. Egyrészt nem mondanék fel a munkahelyemen vagy ha igen keresnék egy számomra megfelelőbbet a stressz nélkül hogy éhen halunk ha x időn belül nem találok. A nyaralások nagyobbik hányadát valószínűleg én állnám ahogy amúgy jelenleg a párom teszi már csak azért is mert párom önérzete nem hagyná hogy csak én álljam. Ha a házimunka megcsinálása nehezemre esik (mert ugye nem ülök otthon) vennék fel takarítót. Ha otthon ülnék minden bizonnyal megcsinálnám mert szerintem szemétség a páromat ugráltatni aki fáradtan hazaér amíg én egész nap pihengettem. Arról nem is beszélve hogy mit tanítok a semmittevéssel a gyerekeimnek.

A pénzt nem villákra meg nyaralásokra költeném egyébként hanem befektetném. Én lakásokat vennék amiket kiadok és az maga termeli a pénzt. Így biztosítva van a család jóléte és a gyerekeim is pozitív példát látnak. A párom meg bőven megkeresi ami neki kell így nem lenne irigység meg hiszti.