Ha ti munkanélkülitek lennétek minden házimunkát ti végeznétek?

Igen, megcsinálnám. Persze, minden nap megvolna az ideje az álláskeresésnek, hogy eljárjak interjúkra, edzeni stb, de azon felül miért ne csinálnám meg?

Ha ismét munkába állok, úgyis megint felesbe csinálnánk, de addig legalább elfoglalnám magam és hasznosat csinálnék.

Én mindig elgondolkodom az ilyen kérdéseknél, hogy mégis egy kapcsolatnak, ahol számolgatnak ki mennyit tett bele (anyagilag, időben és energiában), annak mégis mi értelme? Ahol csicskulásnak érződik az, hogy az egyik fél csinálja a házimunkát (a másik meg eltartja- ez nem csicskulás?), ott hol van a kapcsolaton belüli egyenlőség? Ha majd otthon lesz a nő a gyerekkel (nem tudom, te melyik fél vagy kérdező), az is csicskulásnak fog számítani, mert fél évig az apja nem sokat tud kezdeni a babával, így értelemszerűen az anyja van vele többet? Vagy ez hogy néz ki?

Szerintem megette a fene azt a kapcsolatot ahol ennyire ki van számolva minden, és a felezgetés csak látszatmegoldás, de igazából nincs jelen az életükben az egyenlőség meg a bizalom, egymás támogatása.

Ez olyan kapcsolat, ahol az egyik pénzben sem akar közösködni, nem segíti a bajbajutott munkanélkülit anyagilag, hagyja, hogy felélje a megtakarítását, de elvárná, hogy végezze el az ő házimunkaadagját is.

Amúgymeg megnézném itt az emberek fejét, hogy élnek a saját pénzükből úgy, hogy nincs bevételük, aztán hazajön a párjuk és hozzájukvágja, hogy "mé nem mosogattál el, semmi dolgod, csak itthon ülsz".

Az első hiba a felezés anyagilag, a második, hogy nem segít szorult helyzetben, a harmadik hiba, hogy beosztja az idődet, a negyedik pedig, hogy elvárja, hogy helyette csinálj dolgokat az általa beosztott idődben.

AMúgy azt ti hol olvastátok, hogy a kérdező párja elvárja, hogy tegyen a közösbe és nem ad neki pénzt?

Mert itt annyi van, hogy van neki pénze, nem kell eltartani, csak a párja mondta, hogy ha otthon van, akkor vlgezze el a házimunkát, ami alap lenne