Azok a lányok, akik nem akarják, hogy eltartsa őket a párjuk, mihez kezdenek?

De nekem nem volt ilyen problémám kérdező. Nem értelek!!! Én a szüleimtől nem kaptam semmi segítséget. De tudatosan csináltam mindent. 16 évesen már dolgoztam diákmelósként. 19 éves koromra már rengeteg pénz összegyűlt a számlámra. Nem akarok összeget mondani,de nagyon sok!!! Ez mind levolt kötve. "Gyerekként" amíg tanultam és a szüleimnél éltem (18 éves koromig) addíg nem kellett semmit fizetnem,hülyeségre meg nem költöttem. Max néha nasi vagy egy drágább ruha.

A lényeg,hogy annyi pénzem volt,hogy másfél évig elvoltam egyedül egy albérletben. Közben tanultam és DOLGOZTAM tovább a meciben nyomtam 3 évig!! Közben megszereztem a fodrász szakmám is. Simán meglehet élni,bolgodultam egyedül. Mindig van a megtakarítási számlámon valamennyi pénz. Más is csinál szerintem ilyet.

Aki szeretne munkát az tanul, talál és pont. Nem kell a kifogás! A nők is és a férfiak is dolgoznak! Igen,igen képezeld a nők is. Ejha!

L

Én magam mentem el 18 évesen,mert nem akartam a szüleimre tovább tàmaszkodni. Ez nem kényszer!!

Te csak kifogásokat gyártasz??

Eddig minden kommentelőnek igaza volt és érthetően elmondták,hogy ők is képesek egyedül boldogulni. Veled van a baj!

Én értem a kérdésed. Az a gondod,hogy mielőtt megszerzed a diplomád, csak kereskedelemben tudnál dolgozni, ahol keveset keresnél. Hát ilyenkor ezzel érjük be. Okosan oldjuk meg a lakhatást. Mikor pályakezdő voltam, ugyan diplomás, de nem volt magas a bérem. Nem egyedül laktam, hanem kerestem két másik lányt, így kis albidíj volt, és rezsi harmada. ügyesen beosztotta a tisztítószerre, kajára a pénzt, és tettem félre egy lakáskasszát éveken át. Tettem még félre mindig 5 ezer forintot, (a fizum olyan 90 ezer volt, több, mint 10 éve) rendkívüli kiadásokra, gyűjtöttem őket, így ha eltört a szemüvegem, elszakadt a télikabátom, abból fizettem. Illetve januártól júniusig tettem félre még 10 ezret egy konkrét táborra, ahová minden nyáron el akartam jutni, és 50-60 ezer forint. Egyéb szórakozásaimat visszafogtam, jártam könytárba, évi két színház, koncertből évi 1 vagy 2, amúgy meg barátnőkhöz átmászkálás, egy tea kávé. Ennyi volt az életem 2-3 éven át.

Aztán jöttek a komolyan munkák, fizetés emelés, először emlékszem ruhákra költöttem, utána jött lehetőség plusz munkára, elkezdtem ovisangolt tartani kicsiknek, azt a pénzt pl. mindig félretettem.

Utána új munkahely mujltinál, és megszűntek az anyagi gondjaim. itt férjhez mentem, mai napig soha nem tartott el senki, babázás alatt is melóztam otthonról, mindent felesben fizetünk, ha egyedül maradnék a gyerekekkel, minimum gyerektartás mellett meg tudnék élni, főleg, ha a házban maradhatnánk. Ha nem, akkor a pesti albérlet árak miatt mondjuk meg lennék lőve, mert az egyedül azért húzós.. Emiatt félek is nehogy lelépjen a párom.. mert az tényleg húzós lenne.

Neked: pár évet ki lehet bírni rosszabb életszínvonalon is, vagy vállalsz munka melett még hétvégén bébiszitterkedés, takírítást, bármit, amivel ki tudod egészíteni a keresetedet.

@Kérdező

Megy a szövegértés, csak nem olvastam el teljesen a kérdésedet - ezért elnézést kérek.

Nos, akinek nincsenek olyan lehetőségei, de nem r**anc, az szűkösebben él. Esetleg ha már van valakije, akkor összerakják a pénzüket, és úgy élnek.

Ilyenkor azon csodálkozom, hogy vajon a férfiak hogy élnek meg?! Nem elég csak magukat fenntartani, de egy nőt is kell anyagilag támogatniuk.

Szerintem inkább kérdezd meg a párod, hogy ő hogy csinálja? Valószínűleg tud valamit, ha ennyit keres.

Azt látom, úgyse fogadod el, hogy sokan nőként is keresnek annyit, amiből meg lehet élni.

Röviden a válasz a kérdésed lényegére, ha egyedül maradsz, megoldás másodállás, vágyak megfeszítése, takarékosság. Ennyi.

Nincs más megoldás.

A rosszlányok az a másik megoldás, azok biztos tudnak vásárolni, de köszönöm, azt az utat nem járnám.