"Elvárod", hogy a párodnak te legyél a legfontosabb és téged szeressen a legjobban a világon?

Ha odafele igaz, nyilván visszafele is elvárom hogy az legyen. :)

El, és ez legyen kölcsönös.

Miért, nem azok lesznek párok akik így éreznek egymás iránt?

Szerintem ez mindenkinél így van. Ugyan is mi értelme párkapcsolatban lenni, ha nem az az ember számodra a legfontosabb, akivel együtt vagy?

Ez lenne a normális. De nem várom el senkitől sem, hogy szeressen. Én sajnos képtelen vagyok kontrollálni a szeretetem és nem tudom megállapítani azt sem, hogy ki mennyire szeret engem.

Nem, a gyerekeinket

Valljuk be, hogy nem a parkapcsolat a legszentebb kotelek emberek kozott, de megis ra kell eroszakolni, hogy mukodjuk.

Ez nem elvaras, hanem alap dolog.

Érdekes kérdés... kimondottan nem várom el, ill. ő sem tőlem, ennek ellenére valahogy mégis így alakult. Úgy értem ott van pl anyósom, a férjem szülőanyja, akihez hasonló szeretetet/ragaszkodást nyilván sosem fog érezni irántam, de én ezt nem is akarom/várom el, hiszen ez egy másfajta szeretet. Anyósom ugyanígy van vele, a fülem hallatára kijelentette, hogy a fiának én a vagyok a mindene, ami egyrészt nyilván nagyon jól esett, másrészt viszont rögtön azt juttatta eszembe, hogy akkor én most “elvettem őt” tőlük... de igazából egyik sem igaz/avagy mindkettő igaz. De tényleg. Valahogy megtaláltuk azt az egyensúlyt, amiben működil ez az egész, és mindenkinek jó, mindenki mindenkit szeret. De ehhez az kellett, hogy senki ne legyen önző, senki ne akarja csak magának a másikat, és persze senki ne várja el a másiktól, hogy ő legyen számára a legfontosabb... ilyet bem lehez csak úgy elvárni. Egyrészt vagy jön, vagy nem, másrészt a szeretet annyira sokféle, annyira megosztható (és nem lesz kevebb attól, hogy több embernek adunk belőle!), hogy egyszerűen értelmetlenné válik kizárólagos, elsődleges szeretetet követelni... mert ilyen nincs.