33-40 éves férfiak, Ti miért vagytok szinglik? (aki szingli)

20as teljesen jól leírta a helyzetet. Ha haver vagy, jófej, szívesen töltik veled az idot, de amint próbálkozol, akkor már nem vagy jó.

A környezetemben is számos 30as nő siránkozik, hogy náluk senki sem próbálkozik. Amikor felsorolom azokat a férfiakat, akikről tudok, hogy próbálkoztak (és még mennyi lehet, akikről nem tudok), akkor mindig van kifogás. Ráadásul olyan kifogás, ami megfoghatatlan.

Szóval rengeteg múlik a szerencsén illetve azon, hogy milyen lelkiállapotban van a nő, amikor találkoztok.

Hat évig nem voltam a "húspiacon", és ezalatt sokminden megváltozott. Egyrészt már nagyon nincs kedvem a hellószia beülünk kávézni, kötelező beszélgetős körök a kötelező kérdésekkel féle ismerkedéshez. Másrészt pár évvel fiatalabb nőknek már többnyire csak a gyerek jár a fejükben.

Igen, már nekem is kattog rajta az agyam, olyannyira, hogy az előzőtől én jobban akartam volna már gyereket. Azt is megértem, ha ezt az elején akarják tisztázni, de nagyon lelombozó, amikor úgy jön le, hogy neki már csak ez kell az élettől. Öt éve még bőven találkoztam olyanokkal, akiknek voltak életcéljaik, ambícióik, ami iránt lelkesedtek, most a többségnél maradt a görcsös gyerekcsinálási vágy. Mintha már nem akarnának mást az élettől. Tudom, nem teljesen normális, de lelomboz, ha emiatt nem tudok szellemileg egyenrangú partnerként tekinteni rájuk. És egy kicsit meg is rémiszt, hogy összejövök vele, "véletlen" becsúszik egy gyerek, és ottragadunk egy nem működő kapcsolatban.

Magyarán, amilyen nőt találtam hat éve, olyat már nem, mert a többség elkelt, vagy "bekattant". Vagy várok még 5-6 évet, amikorra elkezdődik náluk a "válási szezon", és újra elérhetőek 1-2 gyerekkel, vagy elkezdek 25 körül nézelődni, és majd megkapom a "babavadász" nőktől, hogy nem vagyok elég érett, és csak a feszes testük kell, és amúgy sem tudnék összeszedni egy "érett, komoly" harmincas nőt.

19-es vagyok ismét.

Teljesen egyetértek a 25-ös válaszolóval, ugyanezt érzem nőként. Unalmas már ugyanazokat a köröket lefutni, újra nekiállni ismerkedni. Én is találkoztam olyan férfival, aki első randin közölte, hogy ő máris összeköltözne, egy év múlva esküvő, azután gyerek. Még a gyerekek nevét is eltervezte. Azonnal menekülőre fogtam. Tény, hogy a mi korunkban az ember már tervez, de ez irtó túlzás.

"Az a tendencia kerül előtérbe, ahogy hallom vissza, hogy a 20as kiscsajok pénzre hajtanak, és inkább választanak 30as pasit, akinek van egzisztenciája."

Igen, ismerem én is ezt az urban legendet. A legutóbb statisztikai adatkok alapján a bérből élők között (tehát nem vállalkozóként) az ország felső 5%-ba tartozom.

Ennek ellenére nem látom azt, hogy húszon éves nők tömegével állnának sorban egy ilyen "jó partiért". Persze, én is hallom orrvérzésig ezt a szöveget első sorban azoktól a férfi ismerőseimtől, akik számára már egy nettó 200 ezer is a "ennyit csak maffiózók és politikusok keresnek" kategória.

Szóval a magam részéről nem zárom ki, hogy vannak pénzre bukó húszasok, de ez mindenképpen sokkal kisebb kör, mint amit a netes városi legendák sejtetnek (ahogy egyébként ilyen nők mindig is voltak, anyukám 65 éves, és az ő korosztályában is van olyan sztori, hogy valaki érettségi után rögtön hozzáment a nagymenő negyvenes pártemberhez, mert mindent megkapott, amire egyébként semmi esélye nem lett volna).

Egyébként a magam részéről a "csak a gyerek" szemlélettel élő nők többségét sem látom.

Olyan környezeteben mozgok, ahol a nők nagy része sikeres a munkájában, anyagilag is független. Nem azt érzem, hogy a gyerek lebeg a szemük előtt, sokkal inkább próbálják élvezni az életet, elég sokan vannak a korosztályomból egyedül (nemrég olvastam, hogy kb a korosztály egyharmada), és a görcsös párkeresés helyett a korábban írt feladást látom, vagy azt, hogy próbálnak úgy élni, mintha még mindig húsz évesek lennének, buli, koncert, elfoglaltságok, de a család alapítás nem igazán szerepel az "étlapon".

(mondom, lehetséges, hogy túlzottan specializált körben mozgok, így más teljesen más dolgokat tapasztal, de én ezt látom magam körül.

Egyébként mindig egykorú párjaim voltak -maximum 2 évvel fitalabbak-, de sokszor manapság azt látom, hogy jobban megértem magam egy tíz évvel fiatalabbal, és nem azért, mert olyan hűűű de feszes a teste, hanem azért, mert nincs tele világfájdalommal, és nem gondolja, hogy ha eddig nem találta meg a szürke lovon, akkor nem adja egy fehér lovas herceg alá.

Viszont hiába nem vagyok még 40, a nálam 10 évvel fiatalabbak 99%-a nem akar egy ilyen "öreg" férfivel kezdeni, szóval nem kell aggódni a harmincas hölgyeknek, a fiatal lányok nagyon nem rabolják el előlük a potenciális férfiakat).