33-40 éves férfiak, Ti miért vagytok szinglik? (aki szingli)

35F

Lelépő partnereim okai:

-anyagi helyzetem miatt (nettó 124e, 10 éves kocsi)

-nem dolgozom eleget (papíron napi 8 órás, de 1-2 nap alatt végzek az egész heti feladataimmal, itthonról dolgozom)

-egy esetben kaptam ultimátumot, keressek 2 hónapon belül jobban fizető állást, +nettó 100e-ért bevállaltam egy csomó plusz feladatot, heti 5-6 napban 10 óráztam, hulla voltam tőle. Erre unatkozott nélkülem és kénytelen volt összejönni a szomszéd 18 éves fiával.

-felment albérlet költségem (3x), új partner inkább lelécelt, de ő nem fizet, mert az a férfi dolga

-hazaköltöztem, mamahotelessel meg senki nem áll le...

(külön bejárat, áram, víz, fűtés, stb.)

Időm nagy részében a neten játszok, filmeket és sorozatokat nézek, tisztára mint anno egyetemen.

13-as. Azért ez nagyon komoly.

Hihetetlen, hogy ebből az látszik, a nőknek már tényleg semmi sem jó?

Nőként olvastam ezt riadalommal, hogy mekkora kretének egyes nőtársaim.

Sajnálom:-(.

Érdekesek a válaszok.

36 éves nőként átérzem, de a másik oldalról.

Nagyon nehéz olyan párt találni, akivel hosszútávon lehet tervezni. A legtöbb ember ebben a korban már alig tud alkalmazkodni, ragaszkodik a megszokott életéhez, amibe nagyon nehezen enged be komolyan egy társat. Én is próbálkozom, az elmúlt tíz évben egyedül éltem, volt egy-két hosszabb kapcsolat, de már az összeköltözés előtt meghalt a dolog. Az emberek félnek. És hogy őszinte legyek, én is. Ebben a korban szerintem az ember már kezd kiábrándulni a holtodiglanból. Pláne ha szétnéz a környezetében.

Nekem mindig azt mondják, ideális társ és anya lennék, mégis, a párjaimnak hiába adtam meg mindent, nem kellett. Röhej, de az exeim mind olyan nőkkel vannak most együtt, akik sem főzni, sem takarítani nem akarnak, de még az ágyban sem túl jók ... legalábbis erről panaszkodnak. Mégis őrülten szerelmesek ezekbe a nőkbe.

"A legtöbb ember ebben a korban már alig tud alkalmazkodni, ragaszkodik a megszokott életéhez, amibe nagyon nehezen enged be komolyan egy társat. Én is próbálkozom, az elmúlt tíz évben egyedül éltem, volt egy-két hosszabb kapcsolat, de már az összeköltözés előtt meghalt a dolog. Az emberek félnek. És hogy őszinte legyek, én is."

Nem is annyira az alkalmazkodás hiánya szerintem a gond, mint amit utóbb írtál.

Keveredik szerintem a félelem, és az, hogy "most már tényleg a tökéleteset kellene megtalálni". Emiatt a legtöbbször ki sem derül, hogy mennyire alkalmazkodóképes a másik, egyszerűen az előtt elhal a dolog, hogy elkezdődne.

Én két dolgot tapasztalok a 30+ nőknél.

Addig minden rendben, amíg megmaradok a barát/haver szinten, amint megpróbálom ezt átlépni, megpróbálok randit kérni, rögtön menekülés jön.

A másik, hogy igazából legtöbben nem is veszik észre az ismerkedést. Sok nőismerősöm panaszkodik, hogy ő 30 éves elmúlt, már senkinek nem kell, aztán mikor kezdem sorolni, hogy ki mindenki szeretett volna tőle randit, akkor jön, hogy egyik sem alkalmas. Valóban, egyik sem egy Brad Pitt, de lássuk be a hölgyek sem topmodellek