Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezt milyen "függőségnek" hívják, és hogyan lehet belőle kigyógyulni?
Egy tippem van, hogy kapcsolatfüggőség, de az nem feltétlen ezekre igaz amit most felsorolok:
epekedem azért, hogy szeressen egy nő, hogy úgy nézzen rám, a szemembe hogy akar engem. Vágyom hihetetlenül az érintésérére, hogy magamhoz ölelhessem, hogy megfogjam a kezét, hogy megcsókoljam, szenvedélyesen.
Minden eddigi barátnőmben ezeket kerestem eddig, és meg is találtam, ám mikor vége lett a kapcsolatnak, ők továbbléptek, én pedig maradtam egyedül, és piszkosul hiányoztak ezek az érzések.
Tegnap megtörtént velem újra, amiről már azt hittem, hogy legyőztem, feküdtem az ágyamon, és 26 éves férfi létemre sírva fakadtam, hogy senki nem fogja a kezem, senki sem szeret, nincsen egy támaszom az életben. Vágyom hihetetlenül a szeretetre, a szerelemre, de mikor megadatik valami mindig elromlik, és egy idő után vége szakad.
Mikor meg egyedül vagyok, akkor van ez.
Hogyan lehet ebből "kigyógyulni"? Annyi meg annyi embert ismerek aki szingli 1-2 éve, és köszöni, tök jól megvan egyedül, néha bejön egy egy egyéjszakás, de nem vágynak ezekre amit én leírtam (vagy épp jól titkolják)
Én hogyan lehetnék ilyen, hogy végre egyszer ne a párkapcsolat határozza meg az életemet, illetve annak kétségbeesett keresése, hanem az, hogy magamért éljek...
ezt nem értem...miért vagyok túl érzékeny, ha eddig 4 kapcsolatomnak lett úgy vége, hogy szintén könnyekkel voltam teli minden egyes alkalommal ha pl éjjel sétáltam haza egyedül valahonnan, vagy ha ittam egy kicsit és még inkább felszínre törtek az érzelmek.
ezek szerint ez még mindig nem elég? mit kell tennem hogy kiöljem amgamból ezt az érzelmes énemet? mert miatta szenvedek, és miatta vagyok képtelen másra koncentrálni, csak arra hogy hajtom űzöm a szerelmet, a szeretetet, hogy az legyen meg, a többi nem számít...
keressem, de ne keressem ?!
én nem tudok valamit félváról csinalni...vagy csinálom vagy nem...:/
ergo vagy teljes gőzzel, pénzt energiát nem kímélve keresek valakit, vagy sehogy
keresem, de akkor is szenvedek eleg sokat, hiszen magam okolom, minden miatt, h ekkorra balfék vagyok stb, hogy nem tudok egy normális kapcsolatot felmutatni...
szóval inkább abban látom hogy ki kellene ölnöm magamból ezt az érzelmes énemet, mert érzem hogy hátráltat mindenben.
Nem, nem jól látod. Nem kell kiölnöd magadból semmit. Te egy mélyérzésű emberke vagy. Olyan, amilyennek mindenkinek lenni kellene. Nincs ezzel semmi baj, csak mára elfelejtették az emberek.
Ami a bánatot illeti; Attól se félj. Tudom, aromi szar, de az garantálja, hogy a következő szerelmed is ugyanolyan szép (vagy még szebb) lesz, mint az előzőek voltak. Az ember lelke úgy működik, mint egy inga. Van egy nyugvópontja, amitől ha eltér az egyik irányba, a másik irányba is ki kell lengenie, mielőtt beáll egyenesbe.
Érted? Te sokkal mélyebben tudsz szeretni, mint az átlag! Ennek viszont az az ára, hogy a bánatod is sokkal nagyobb, mint másé. De ez nem nagy ár! Hidd el, csak így érdemes. Teljes szívvel.
Azt sem szabad elfelejtened, hogy minden szerelmi csalódás egy-egy lecke az életedben. Lecke, amiből megtanulod, ha valamit rosszul csináltál, azt ne kövesd el a következő kapcsolatodban. Így válsz egyre jobb emberré, egyre szerethetőbb partnerré. És így nő az esélyed arra, hogy ha egyszer megtalálod az igazi nagy szerelmet, akkor nem rontod el. Mert kitanultad a "szakma" minden csínját-bínját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!