Miért vállalnak gyereket a párok, amikor azok akiknek nincs sokkal boldogabb, nyugodtabb, élhetőbb életet élnek?

Nem értem mi a motiváció a gyerekvállalás mögött. Akiknek nincs, azok sokkal boldogabbnak tűnnek, mint akiknek van és jó sok teher nyomja a vállukat állandóan.

Akiknek nincs azok szabadon élhetnek, mindenre jut elég pénz, nincs baj belőle, ha kicsit szabadra veszik a figurát és élnek. Míg a szülők ezt nem tehetik meg. Minden a gyerek, gyerek, gyerek... Mint egy rablánc. Lőttek az éjszakai alvásnak az első pár (sok) évben, rengeteg pluszköltség mikor a kis Jenci megint lezúzta az iskolai mozaikrámát, Henike meg véletlenül felgyújtotta a szomszéd függönyét. + aggodalom, kötelező teherviselés, gond és fásultság. Nincs több színházest, nincs több fesztivál, nincs több kettesben nyaralás, nincs több szexcsata, csak gyerek...

Miért vállalják ezt, mi a motiváció?

Biokémiai folyamatok? Ez szánalmas. Ez az ösztönlények szintje, nem elfogadható indok.

Megszokás? Ez még rosszabb. Így is a sok béna megszokás uralja a világot, nem kell még egy.

Valami fennkölt eszme? Érdek, pénz, szociális "segíj"? "Véleten becsúszott"? Mert a szomszédnak is van? Mert a leendő nagymama erőszakoskodott? Adókedvezmény, CSOK? Unalom?

Gyorsan leütöm a szokásos "te szüleid" dolgot, apám megszokásból, mert lumpenproli elem, anyám pedig fennkölt eszmék miatt. Persze ettől még megvan a családi szeretet meg minden, de én sosem vállalnám azt a sok szívást ami a gyerek körül van, kivéve ha milliárdos lennék és a szó szerint "szar" dolgokat valami háziszolga végezné, és nem menne a házastársam rovására, hanem élhetnénk ahogy addig, szabadon.

Másoknál sem látom a motivációt.