Miért vállalnak gyereket a párok, amikor azok akiknek nincs sokkal boldogabb, nyugodtabb, élhetőbb életet élnek?

#20:

>Ha mindent észérvekkel támasztunk alá, akkor egy párkapcsolatba sem érdemes belemenni, mert alkalmazkodni kell, oda kell figyelni a másik fél érzéseire, igényeire, anyagilag is megterhelőbb, ha kimozdultok, stb. Mert egy jól működő párkapcsolat fenntartása is kemény meló, lemondás, alkalmazkodás stb. De ez már a minek élünk, úgyis meghalunk kategória.

Ez viszont óriási és teljes tévedés. Amit írsz, azt jelenti, hogy sokkal jobb felelőtlenül, impulzív módon dönteni életed legnagyobb mérföldköveinél, aztán utólag majd kiderül, bejött-e vagy sem. Ez a legrosszabb hozzáállás. Az érzelmek és az észérvek nagyszerűen megférnek egymás mellett.

Üdv!

Sokaknak:

"Minden ember megérik arra hogy pusztán a szerelem pecsétjeként világra hozzanak egy új életet."

...Hát én nem nevezném értettségnek, mikor pusztán azért csinálsz gyereket, hogy "megpecsételd" a szerelmedet! Ez úgy hangzik, mintha megpróbálnád bebíztosítani, amit a magadénak akarsz tudni. Magadhoz láncolod a párod?

"És miért éri meg annyira? Ezt sokaktól hallom, de nincs alátámasztva az állítás. Hátrányt ezret sorolok, de előnyt..."

Előny? Hatékonyság?

Ez pályaválasztási kérdés. (Az az érzésem multicéges felsővezető lesz belőled) Ehhez tudnod kell mit akarsz az élettől/életben. Ahhoz meg azt kellene tudnod, hogy mi az élet értelme.... De ha az élet egyes részeit kizárod, nem éled meg, honnan fogod megtudni mi az élet értelme?

" de a fiatalkor zenéje a szórakozás."

"Meg mi ez a duma, hogy a szórakozás a fiataloké? "

Nem ez volt az állítás, legalábbis nem így kellene értelmezned:

A szórakozás a "szór" gyökből fakad. Szétszórtnak lenni nem erény, nem előny, nem hatékony, nem gazdaságos stb...

Tudom, hogy nem ebben az értelemben használjuk, de érdemes különbséget tenni, és megválogatni szavainkat. Alternatívák: kikapcsolódás, pihenés, feltöltődés, szabadidő töltés. Ha nem ezeket érted szórakozás alatt, akkor pont a fentebbi etimológiai fejtegetés szerinti értelmezés érvényes.

Szóval a "zene" az "aktív pihenés, feltöltődés, szabadidő töltés stb.."

Az állítás pedig az, hogy fiatal korban más az, ami "aktív pihenés, feltöltődés, szabadidő töltés ".

IGEN. A gyerek nevelés a robot-hoz képest, az egész életpályádat tekintve az.

"Nem vehetnek magamnak barmit meg nem tudnek tanulni tole"...

Hogy ne tudnál! Minden pillanatban tanulsz! Tanulsz az életről, tanulsz önmagadról! Önismeretnél nincs nagyobb tanulmány az életben. Tőle tanulsz igazán!

"A másik véglet se jó ám, amikor mindentől óvják a gyerekeiket... Pont ezaz, hogy ezt nem lehet jól csinálni. Szarul meg minek."

Igazán tanulni, csak saját tapasztalatodból, a gyakorlatból lehet. Semmit nem tudsz jól csinálni, ha nem próbálod, próbálgatod. Az egész életed tanulás, gyakorlás. A gyerekvállalástól miért vársz mást?

"Szarul meg minek." - ...jah... hát akkor szerintem most fejezd be az életed! .. mert minek?

"...Csak az a baj, hogy ez az egyetlen előnye, amit látok az egésznek, és az is csak potenciális előny."

A potenciál kihasználása rajtad múlik. Az előnyöket és hátrányokat pedig csak súlyozottan érdemes hasonlítani egymáshoz, nem egyszerűen mennyiségileg. A gyerek vállalás előnyeinek súlyát nem tudod megítélni, míg magad meg nem éled. Szülőként azt mondom még ha a te felfogásod szerinti kevés előnyben gondolkodunk, ennek a kevésnek a súlya bőven több, amint a "sok hátrányé"

".... a problémák, az örök érvényű, hatalmas és visszavonhatatlan változások tömkelegét látom"

Ami nem változik az nem él. A problémák leküzdése a fejlődés módja.

" Én se értem nyugi!:-) Hormonok okozzák érzelmi elborulást. Meg a társadalmi nyomás."

És mégis, ha csak erről is volna szó, attól még megéri. Nem rábeszélni akarok senkit. A magam tapasztalatát mondom. Az majdnem biztos, hogy ha a kérdező gondolkodásmódját tartja meg a szülő, az nem fogja felfedezni, azt ami megéri.

Azért osztom meg gondolataimat, mert annak idején bennem is hasonló kételyek, kérdések csapongtak. A házassággal kapcsolatban is. Aztán eljött az idő, és tudtam, hogy tovább kell lépnem az életemben. Nem azért mert választ kaptam a kérdésekre. Inkább, azért mert éreztem, hogy a válaszokat csak továbblépve kapom meg. Mióta házas vagyok, és különösen mióta gyermekem született lépten-nyomon olyasmit tanulok, tapasztalok, fedezek fel, amire nem is számítottam. Ez mindenkinek más lehet (Nekem jó!), ezért ne kérd, hogy soroljam tételesen. Nem is lehet röviden elmagyarázni. Nem tárgyerű tételekről van szó. Az emberi létezés minden síkján (értelem, érzelem, ösztön)összefonódva jelentkező változásokról. Világnézeted változásáról.

Neked most van valamilyen világképet. Abban a kételyeidet látod. Amikor megváltozik a világképed a mostani kérdéseid eltűnnek.

44/F

Hali!

Nézzük kicsit máshonnan:

Jó esetben az embernek megadatik, hogy az emberi élet "folyamatát" helyzetéből fakadóan három különböző szempontból tudja szemlélni, értelmezni, értékelni... Azaz összességében így kap nagyobb esélyt, hogy megértse mi az élet!

1. Rácsodálkozik, falja a világot gyermekként. Kiinduló-, biztos pontként hagyatkozik szüleire. (egészséges esetben*) - A szülő az ISTEN "fázis"

2. Felidézi az előzőt és átértékeli magát (világnézetét), mikor szülőként szemléli gyermekét és újraértelmezi saját gyermeki minőségét saját szüleire tekintve. - A keressük az ISTENt "fázis"

3. Öregszülőként (nagyszülő) újraéli és értelmezi a szülőséget, mikor gyermeke valaki más szülőjévé válik, és... - Az Atya az ISTEN "fázis"

A 2. fázisban a tudás vágy, a tudósság, azaz a tudományos kutatás lehet épp az Istenkeresés megnyilvánulása. A tanárság pedig, jó esetben a szülői minőség egyik alapelemével azonos: a kíváncsi, még "ártatlan" elmék világra nyílásával járó természetes szükséglet, a tudásvágy kielégítésének feladatával. (amely nem mellesleg a "tanuló" világhoz való viszonyát alapozza, határozza meg)

Összességében mindhárom fázis jellemzője a világ megértésének vágya.

A vallási tanítások ezzel foglalkoznak, némiképp leszűkítve az emberi természetre, emberi közösségekre. Merész ugrással azt mondom: mennyországba vágyás egyenlő a megvilágosodásra vágyással. Az pedig nem más mint a világ megértésének vágya

#26:

>Az előnyöket és hátrányokat pedig csak súlyozottan érdemes hasonlítani egymáshoz, nem egyszerűen mennyiségileg. A gyerek vállalás előnyeinek súlyát nem tudod megítélni, míg magad meg nem éled.

Igen, pontosan. Tehát van egy nagy rakás konkrét hátrány (lemondások, erőfeszítések stb.), meg van ismeretlen mértékű előny. Ilyen esetben nem az a racionális döntés, hogy beleugrunk és reménykedünk. De, természetesen lehet mások példájából tanulni, ahogy te is írtad:

>ha a te felfogásod szerinti kevés előnyben gondolkodunk, ennek a kevésnek a súlya bőven több, amint a "sok hátrányé"

Rendben, én is ebben az egyben tudok reménykedni, mert általában ezt szokták mondani. Csak ezzel meg az a bajom, hogy nem lehet megállapítani, hogy mennyi belőle a valódi előny, és mennyi belőle az a képzetes előny, amit az emberek önvédelemből fogalmaznak meg azért, hogy racionalizálni tudják a visszavonhatatlan döntésüket.

Na, de nem azt akarom kihozni ebből, hogy a gyerekvállalás rossz, mi még "ráérünk", és tisztában vagyok vele, hogy én is változom, majd kialakul. Inkább csak arra akarok utalni, hogy (amennyire én látom), a gyerekvállalás az esetek elsöprő többségében nem megalapozott döntés eredménye.