Lányok, aki külföldi férfivel él itthon tartós kapcsolatban, mennyire más az együttélés, mint magyar partnerrel? A barátaitok könnyen elfogadták a helyzetet?

Én külföldivel élek, bár nem Magyarországon. Pár éve költöztem Törökországba, akkor ismerkedtünk meg. Ugye a páromnak más a vallása, (muszlim) mégis abszolút nem érzek semmi különbséget a mentalitásunkban. Épp annyira szabados a felfogása, mint nekem. Semmiben sem vagyok korlátozva.

Bár ez a helyzet fordított, itt én vagyok az egzotikusnak, különlegesnek számító. Viszont a szerelmem barátai az én barátaim is. Első perctől befogadtak.

Jövőre tervezzük hogy esetleg visszamegyünk Magyarországra. Akkor majd elmondom hogy az otthoniak hogy fogadtak minket. :)

Nekem csak az első kapcsolatom (4 év) volt magyarral, azóta csak norvéggal voltam. Jelenlegim világlátottabb, így egyáltalán nem olyan naiv, mint a másik két norvég. Velük nem is működött hosszú távon (plusz a távolság is közbeszólt később).

Mi mondjuk Hollandiában élünk a kedvesemmel, de köztünk az első naptól kezdve remek volt az összhang, nagyon hasonlóak vagyunk, így az együttélés is könnyebb, rendkívül gördülékeny. Barátaim, családom véleménye sohasem volt negatív, elég multikulti közegben élünk, nyelveket beszélünk, számunkra természetesek a vegyes párok is.

Ő 26F, én 23N.

Mi itthon lakunk, a párom dán.

Tinderen ismerkedtünk meg, akkor még nem is itt dolgozott, de járt ide tréningeket tartani, és 2 hónapra rá meg is ajánlottak neki itt egy pozíciót, szóval frissen összeköltöztünk, 2 éve együtt, most vettünk egy lakást.

A mentalitás nagyon más. Ahogy írták, kevésbé felszínes, kevésbé kivagyi. A pénzügyi kultúra eszméletlen jó (pedig én spórolós családból jövök, de tudott újat tanítani).

A meghallgatás, megértés, türelem a fő a kapcsolatunkban.

Szerintem ő is jól beilleszkedik. Van pár barátja, főleg külföldiek, jár magyar tanfolyamra, de azért persze nehéz, viszont a melóhelyen sok külföldi van aki hihetetlen jól beszél magyarul (itt vannak 10 éve), és ez motivációt ad neki.

Nagy segítség, hogy pl. a BKVn már kiírnak majdnem mindent angolul is és rengetegen értik az angolt, még ha nem is beszélik.

Egyik "nagy" probléma, hogy rendelni nem tud még magyarul pl boltban húspultnál, menzán. Erre ráfekszünk karácsonyi szünetben. Az kicsit azért hektikus, amikor boltban vagyunk vagy ebédszünetben, és nekem is gondolkodnom kell a saját dolgaimon (mit egyek, mit főzzek), közben figyelnem kell a bejövő ingereket és fordítani, magyarázni neki.

Most a lakásvásárlás is kicsit stresszes volt, hisz mindent rengetegszer átbeszéltünk, tükörfordítottam, stb.

De ez az egyetlen hátulütő.

Ő már sok országban élt, és alapból egy nagyon alkalmazkodó ember.

95%ban angolul beszélünk, és azt vettem észre, ha egyik fél sem az anyanyelvén kommunikál, sokkal jobban átgondolja, mit akar mondani. Nincs az, hogy félreértjük egymást, mert nincs benne az elemi ösztönösség a beszédünkben.

Persze mindketten magas szinten ebszéljük az angolt, de amikor problémákat, stb beszélünk meg, mindketten lelassulunk, igazán figyelünk arra, amit mi magunk és amit a másik mond. Ez azért elég fantasztikus.

"Most már közel egy éve együtt vagyunk és nem adott okot arra hogy kidobjam."

lOl

Ez most úgy hangzik, mintha szívsségből lennél vele. Remélem nem. Vagy ha igen, akkor szerencsetlen fiú remélhetőleg hamar ráébred és a TE hozzáállásod neki elég ok lesz arra, hogy Ő dobjon ki TÉGED.