Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedülálló szülőként mit vártok, hogy viselkedjen az új párotok a gyerek (ek) kel?
Nekem 2 gyerekem van, egyedül nevelem őket. Fogalmam sincs, hogy rendjén van-e, hogy ráhagyom 5-10 percre a gyerekemet, hogy hagyom hogy rászóljon, hogy fogják egymás kezét a boltban... Az apuka természetes, hogy mindezt megteszi. Viszont nem terhes ez egy másik embernek, akinek nem sajátja? (Nem kérésre tette, kivéve azt a pár percet míg vele maradt az egyik gyerek és hogy kb 2-3 percig cipelte az alvó gyereket)
Ti mit vártok el? Mit engedtek meg? És mi az, amit ti soknak éreznétek? Tudom, hogy ez egyéni megítélés kérdése, de más véleménye is érdekel.
válasza:Elvileg az a normális, ha úgy viselkedik vele, ahogy a saját gyerekével tenné. Természetesen ráeröltetni nem lehet semmit, de bekorlátozni sem jó, ami neki "jön", azt hagyni kell.
Soknak nem éreznék semmit, elvégre ti a gyerekkel együtt vagytok egy család, és ebböl a párodat kizárni nem szabad.
Ha ö valamit soknak talál, akkor nem csinálja és ennyi.
válasza:Az elsö vagyok: szerintem a sorozatokat ne nézd, mert ezeknek semmi köze a valósághoz.
Ezen kivül a legtöbb esetben éppen az a baj, hogy a szülö nem természetesen áll a dolgohoz, hanem elkezd belegondolni dolgokat, túlpörög a témán, ahelyett, hogy egyszerüen engedi kialakulni a kapcsolatot az új párod meg a gyerek közt. Normál esetben ebböl szülö-gyerek-szerü valami lesz, ha a a nevelöapának is van (értelmes módon) beleszólása a gyerekkel kapcsolatos dolgokba és nem jön az, hogy nem a te gyereked - mert ez a mondat az, ami tönkreteszi a helyzetet.
Tapasztalatból beszélek, részben mint gyere, aki neveleöapával nött fel és a mai napig is jó a kapcsolatunk, illetve mint szülö, akinek az új párja a gyerekeknek jobban szülö, mint az apa, annak ellenére, hogy az igazi is foglalkozik a gyerekekkel, de nem ö van velük minden nap.
Nekem is volt nevelőapám 6 évig, szőrnyű volt. Ordibált, szorongatta kezem, ha anyukám nem áll oda talán Meg is ver (anyámat verte)...
Mi is beszéltünk róla, hogy az engem zavar-e a hozzáállása, de én nem érzem rossznak, amíg nem kiabál, nem fenyegetőzik vagy verekszik. Persze biztos van még más is, de abba inkább bele se szeretnék gondolni, hogy mi jöhet még szóba esetleg. de azt semmikép se vágnám az arcába, hogy nem az ő gyereke. és a gyerektől se szeretném, ha ezt kellene hallania (így nem is ejtek ki ilyent a számon én se előtte).
válasza:Feltételezem, a párod normális ember, nem olyan, mint a nevelöapád volt.
Ezen kivül a legokosabb, ha egymással beszéltek erröl, ha valami neked nem tetszik, illetve ha valamit ö nem érez rendben valónak, akkor feltétlen kettesben - azaz nem a gyerek elött és úgy, hogy még véletlen sem hallhassa meg - megbeszélitek a dolgokat, ugyanúgy, mint abban az esetben történne, ha ö lenne a biológiai apa.
válasza:Én nem várnám/tűrnem el, hogy apáskodjon. Legyen a gyerek felnőtt barátja.
Aki figyel rá, hogy ne legyen baja, aki tanácsot ad, aki játszik vele, aki segít, hogy betartassam a szabályokat, akivel a gyerek szívesen tölt időt.
Pl simán rászólhat, hogy álljon meg a zebránál, ezt az óvónő is megteszi. Vagy fogja a gyerek kezét veszélyes helyzetben.
De mondjuk az zavarna, ha rászólna, hogy irány fogatmosni. Nem parancsolhat a gyereknek, csak javasolhat. Pl "nem felejtettél el fogatmosni?" "Ha felveszed a cipőd, kimegyünk az udvarra" "Husi után megesszük a tortát"
Szóval ne legyen benne a -hat-het, vagy felszólítómód, ha pedig mégis, egy kérlek legyen mellette, ami tompítja és felnőttbarát státuszban tartja.
Mondjuk én vinném a saját gyerekem, ha elalszik.. nem biztos, hogy szívesen bújna a páromhoz.
Nyilván, ha ezen már túl vagytok, pl megöleli őt is, akkor nyugodtan.
Szerintem is normális esetben ezek maguktól jönnek.
válasza:Nem élünk együtt, így nem tudom, hogy a mindennapokban hogy tűrné a gyerekeimet vagy a gyerekeim őt. Viszont jelenleg nem parancsolgat, hanem kér és nekem is javasol, ha úgy látja, nem pedig kijelenti, hogy ezt rosszul csinálom vagy épp irányozzam el magam mosogatni. :)
Szépen elmondja a mondandóját, higgadtan, lassan, normál hangon.
Én nem érzem ezeket rossznak, sőt, van hogy nem is értem, ő hogy tud ilyen hidegfejjel reagálni.
Azért gondolkodtam el ezen, mert megkérdezte, hogy engem nem-e zavar a hozzáállása.
És szerintem amúgy sem úgy beszél az ember a gyerekkel, hogy "Irány fogat mosni!" (bár itt a hangsúly a lényegesebb szerintem), hanem azt mondjuk, hogy "Menj el, moss fogat."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!