Nektek van valami stratégiátok gyereknevelésre? Kiből lesz hisztis akaratos gyerek és milyen neveléssel érhető el az hogy rendesen viselkedjen?

A gyerek nevelés nem csak fekete és fehér hanem rettenetesen össze tett.

Eleve egy gyereknek már vannak veleszületett természete, és agyi kapacitása. Némejik gyerek okosabb vagy kicsit butább, mindegyiket más érdekli, van aki az akaratát jobban kimutatja és van aki kevésbé. Van akinek a dackorszak 1 évesen kezdödik és 3 évesen túl van rajta, de van akinek 3 évesen kezdödik és 6 évesen van túl rajta...

Aztán már a terhesség alatti idö is nagyon befolyásolja a gyereket, és a születés is meghatározó lehet a természetében. Pl ha a terhessége az anyának nagyon ideges, vagy valami trauma éri, ez késöbb a gyereken is meglátszódhat. A születés nehézsége pl alvási problémákat okozhat egész életére de akár más elválási problémákat is.

Aztán minden szülönek van egy természete, ezt a gyerek már kiskorától látja és ezt elsjaátítja tudatalanul.

Aztán jön a nevelés. A nevelést befolyásolja hogy a szülök milyen érzelmi helyzetben vannak, és ök mit hoztak magukkal gyerekkorukból. Pl egy szülö akit vertek, vagy legalább rácsaptak a kezére gyerekként, ö is ugyan ezt fogja tovább adni nagy valoszínüséggel...

Egy egyedülálló anya vagy egy rossz házasságban élö szülö, sokkal többet megengedhet egy gyereknek mert annyi más baja van, hogy nincsen kedve már vele foglalkozni, és inkább mindent megenged, csak ne sírjon a gyerek. De lehet fordítva is, ha neki rossz akkor a gyerekre oda figyel nagyon...

Ès még sokat számít, hogy a gyermek elsö, második vagy harmadik gyerek.

Ahogy látod ezer és ezer összetevöje van, hogy egy gyerek személyisége hogyan alakul.

Egyébként a földön fekvö hiszti kb 5-6 éves korig normális. A hisztikkel van talán a legkevesebb probléma. A baj akkor van egy gyerekkel, ha a szülö többszöri rászolásra sem ér el semmit nála. Ha a gyereket még veszélyes dolgoktol mint utcára szaladás sem tudja megóvni.

Nekem 2 lányom van 3 és 5 évesek. Azt mondhatom elég jó gyerekek. Náluk is van földönfekvös hiszti, de föleg a nagylányom egy szuper kis gyerek. Az oviban a legsegítökésszebb, és iszonyatosan vág az agya.

Èn több dolognak tudom be. Hozott magával egy nagyadag észt(pont ezért hisztizik mert tudatos gyerek), a férjem családjában több orvos is van, érezhetö az ö precizitásuk. Másik, hogy elsö gyerek, mielött a tesó jött, rengeteget foglakoztam vele, az elsö 1 évben állandó foglakozás volt vele. Van egy nyugodt természete, akár órákat is képes rajzolni...

Ès a nevelésem is sokat számít.

Második gyerekemnél látszik, hogy kisbabaként sokat sírt(pl mikor a nagynak a fenekét töröltem ki, akkor az ordíto kistesónak várnia kellett, míg befelyezem...), hogy neki már a születésétöl osztoznia kellett mindennel, hogy nekem már annyi idöm nem volt vele foglalkozni. Aztán ö az én családomra hasonlít, nagyon szép, de iszonyatosan mozgékony, gyorsan egyszerüen tanul, de gyorsan felejt is...

Szóval senkit ne ítélj el, mert a gyerek nevelés nem csak fekete és fehér.

Szerintem is sok összetevős.

Nekem három lányom van (tehát az sem mondható, hogy fiú-lány különbség), de mégis nagyon különböznek.

MIndnek van/volt hisztis korszaka, érdekes módon legkevésbé idegenek előtt csinálják, sokkal inkább otthon- Ebből is látszik, hogy ez a szülőnek szól mindig, és nem a "közönségnek".

Én azt is gondolom, hogy a nevelésen is múlik, vagyis inkább a szülő hozzáállásán.

A "hiszti" mint olyan, normális dolog. Nem arra irányul a a gyerek ilyenkor, hogy jól kikészítsen a környezetét, hanem szeretne valamit, és nem tudja máshogy kifejezni a frusztrációját.

NAgyon sok múlik, hogy a szülő hogyan kezeli. Türelemmel, vagy idegesen. Én magamon látom, hogy az egyes gyerekeknél is máshogy viselkedek, meg mindig az épp aktuális állapotomtól függően (mennyire vagyok kipihent, fáradt stb.)

És a gyerek karaktere nagyon sokat számít, ez is biztos.

Egyébként ha már említettétek a művészetet, szerintem remek könyv a témában:

[link]

Biztosan nagyon jó természete van a testvérednek. Vannak könnyebben és nehezebben irànyítható gyerekek. Talán egy kicsit te is elfogult vagy. Nehéz elhinni, hogy soha nem hisztizett, rosszalkodott. Anyukád mit mesélt, te is ilyen voltàl?

Az enyém még csak 3 éves. Alapvetően jó gyerek, de hozott már kellemetlen helyzetbe. Ha akkor lát valaki, biztosan úgy gondolta neveletlen a gyerek.

Nagyon közönséges leszek, de nekem egyszer egy anyuka azt mondta, hogy a hiszti olyan, mint a fingás. Egészséges, de biztos kiröhögnek vagy megbotránkoznak miatta ha nyilvánosan fordul elő :s

Szerintem a gyerekek alaptermészete adott. Ezen múlik, hogy mennyire kemény munkával sikerül belőlük embert faragni 18 éves korukra.

a gyerek természete nagyon sokat befolyásol a helyzeten.

az én gyerekem egy hétördög, sokat számít a nevelés.

viszont kimondottan hajlamos az elkanászodásra, nagyon szigorúan kell fogni ahhoz hogy viselkedjen.

az enyém tud viselkedni, de másoknak fogalmuk sincs mennyi munkám van ebben benne.

lehet más hisztis gyerek meghalna nálam a "kiképzésen"...

35/l

A hiszti és dac bizonyos életkorban teljesen élettani. Az a baj, ha ez hiányzik. Az is lehet nevelési hiba.

Nem a hiszti a gond, hanem annak a kezelése. Az, hogy kinek milyen a temperamentuma, mennyire akaratos, makacs, impulzív, ezt a veleszületett temperamentum határozza meg.

Erre jön a szülők nevelési módszere, hogy mennyire erősítik meg a nem kívánatos viselkedést. Ha a hisztis gyerek reakciót vált ki a felnőttből, az megerősítő, jutalmazó hatású lehet.

Nem egyszerű dolgok ezek. A szülő is hozott anyagból dolgozik, a gyerek is hozott anyagot kap.

Kriszta, a szeparációs szorongás NEM erre az életkorra jellemző! 8 hónapos kor körül indul, 1 éves kor körül a legintenzívebb. Majd másfél éves kor táján van egy második felvonás, az újraközeledési krízis, de ennek már más az oka, nem az elválástól való félelem.

Bizony egy 3 éves gyereknek ebben az életkorban kell kezdeni megtanítania helyes viselkedést, mert később már erre kevésbé fogékony az agy, nem alakulnak ki létfontosságú idegpályák, melyek a viselkedést sé az érzelmeket szabályozzák! Természetesen ez egy hosszú tanulási folyamat, senki nem várja egy kisgyerektől, hogy képes legyen szabályozni az indulatait, de a szülőtől igen, hogy ezt megtanítsa!

Méghogy nem láttál 20 éves hisztiző felnőttet?! Én már igen! Nem is egyet sajnos, aki képtelen alkalmazkodni, mindig annak lenni, amit elképzelt, különben ordít, hisztériázik, zsarolja a többieket stb. Sajnos van ennek felnőttkori megfelelője, elég randa mit ne mondjak...