Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem lenne értelme a cselekedetemnek? Bizonytalan vagyok.
Régen, óvodásként nagyon sokat beszélgettem egy lánnyal, erős lelki kapocs alakult ki kettőnk között.
Mondhatni, hogy szerelemhez hasonló érzéseket tápláltam iránta.
Viszont, egy balszerencsés félreértés miatt (hosszú történet) hirtelen megszakadt kettőnk társalgása, és azóta sem láttam őt, legfeljebb csak futólag, távolról pillantom meg néhanapján. (Egyébként, a közelben lakik.)
Hosszú évekig nem is gondoltam rá, majd egyszer, véletlenül észrevettem a Facebook-profilját. Alaposan átnéztem, és nem tudtam nem észrevenni, hogy időnként olyan tartalmakat tett közzé, amelyek mintha részben velem kapcsolatosak lennének. (Mondatbeli, alig érzékelhető utalások.) Persze, az is előfordulhat, hogy túlreagálom az egészet, sőt... Ráadásul ugye, biztosan ismerősnek jelölt volna, ha érdekelném bármilyen módon is.
Szóval, jelenleg ott tartok, hogy legszívesebben rákattintanék az "ismerősnek jelölés" gombra, de a múlt viszályai, és a sok eltelt év miatt nem merem megtenni.
Számomra teljességgel megfelelő opció lenne, ha csak beszélgetnénk egymással az interneten, mint barátok.
Pszichés gondjaim miatt amúgy sem lenne többre esélyem.
24 éves vagyok.
A 24 évemből nagyjából 21 alatt egyébként sem gondoltam rá, maximum csak egy-két, rövidebb gondolatmenet erejéig.
(Kivéve az utóbbi néhány napot.)
Az is megnyugvással töltene el, ha tudnám, hogy nem utál, hanem csak egyszerűen nem érdeklem.
válasza:Lényegében a következő történt:
Óvodai beszélgetéseink során egy alkalommal szóba került, hogy látogassam meg otthon.
Ő valamiért nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy ne a kapunál csengessek, hanem csak menjek be, és a bejárati ajtón kopogjak. Nagy nehezen bele is egyeztem, de végig nyugtalanított az egész, nehogy gond adódjon mindebből. Aggodalmaim, mint később kiderült, nem voltak alaptalanok, ugyanis amikor beléptem a kertbe, hirtelen elém ugrott egy nagydarab, nálam legalább tíz évvel idősebb fiú, és üvöltözni, fenyegetőzni kezdett, majdnem nekem esett. Lelkileg annyira megviselt az egész, nem mertem elmondani neki, hogy megbeszéltem a szóban forgó lánnyal mindent... Csak sírva és dadogva elszaladtam.
Viszont, van egy halovány emlékem, miszerint véletlenül egy másik, közeli házhoz sétáltam be (nem kísértek el a szüleim), és kis idő elteltével ez feltűnt az óvodatársamnak (vagy szóltak neki mások), majd mondta nekem, hogy nyugodtan menjek át hozzá, de addigra pszichésen az összeomlás szélén álltam az üvöltözés miatt, és inkább elfutottam. Utána a baráti kapcsolatunk is véget ért.
"Viszont, van egy halovány emlékem, miszerint véletlenül egy másik, közeli házhoz sétáltam be (nem kísértek el a szüleim), és kis idő elteltével ez feltűnt az óvodatársamnak (vagy szóltak neki mások), majd mondta nekem, hogy nyugodtan menjek át hozzá, de addigra pszichésen az összeomlás szélén álltam az üvöltözés miatt, és inkább elfutottam. Utána a baráti kapcsolatunk is véget ért."
Jobban belegondolva, egészen valószínűnek tűnik ez a verzió. Az emlékek becsapósak... bizonytalanná tesznek.
Nem bánnám, ha olvasná a kérdést az említett lány, de meg is lepődnék.
válasza:Valószínűleg így történt.
Azóta is kellemetlenül érzem magam, ha eszembe jut az a napfényes délután/kora este.
válasza:14:44
Igen. Majdnem biztos, hogy rám sem emlékszik. Vagy, ha mégis, az esetben is csak a kellemetlenebb emlékek maradhattak meg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!