Fiúk mennyire zavar ha a lány nagyon szegény?

Oh remélem jobb lesz a helyzeted és hidd el a normális férfiakat nem fogja érdekelni az anyagi helyzeted, főleg nem akkor ha látják,hogy próbálkozol, tanulsz és nem adod fel. Nem könnyű, de mindig van kiút! Fel a fejjel!!! Sok sikert kívánok neked!

19/L

Hasonló szüli házból indultam én is, tudom milyen...

ÉS most is szegényen élnek a szüleim, csak én azóta dolgozom ás átlagos a keresetem, el tudom tartani magam.

Elmondom velem mi volt:

Szóval kis szegényes ház, nekem sem volt külön szobám ( úristen, mindig annyira vágytam rá gyerekként/tiniként, mindig elképzeltem milyen lenne).

Egyébként most még rosszabb állapotban a ház, fel kellene javítani, per pill nincs meleg víz sem, és elkezdett ázni a fürdőben a csatornábl szivárog a víz)

A lényeg, hogy nekem a középiskolás éveim tele gátlásokkal teltek:

Ha tetszett is egy fiú, olykor én is tetszettem nekik, és ilyenkor MINDIG megijedtem:

Szégyelltem magam: mit akarok én, nem tudom hazavinni ilyen körülmények közé, megalázónak éreztem (volna) a körülményeinket..

Igazából talán egy fiút sajnálok, aki egyébként tetszett is és nagyon kedves is volt, de vele si elkezdtem utána közömbösen viselkedni. Képtelen voltam BÁRKINEK is megnyílni, mert nagyon féltem a megalázottságtól.

Persze nem akarok mindent erre húzni, magam is gátlásos voltam a külsőmmel is,nem csak a házunk miatt, de sokkal sokkal könnyebb lett volna máshogy..

Szóval a középiskolában senkit, egy fiút sem engedtem magamhoz közel nagy részt emiatt.

18 évesen már azon voltam, hogy elkerüljek otthonról:

még külföldön is voltam egy rövid ideig, illetve ösztöndíjakból és diákmunkából éltem míg tanultam, persze messze, más városban, mert mindenképpen el akartam kerülni otthonról..

Aztán egyetemen - amikor már végképp elegem volt magamból és a helyzetemből-, akkor ismertem meg a jelenlegi páromat. Ennek már 5 éve.

Ő már korán pedzegette hogy haza akar vinni bemutatni, meg ő is érdeklődött.. Nem tudtam mit mondjak, hogy majd, ráér stb.

Aztán túl estünk rajta, és nem zavarta. ÉS azóta sem zavarja soha, pedig soha nem kötelezem rá, hogy velem jöjjön, ha hazautazok a szüleimhez.. Nem érdekli őt.

HA valaki beléd szeret, nem fogja érdekelni.

Visszagondolva, a középiskolás éveimet azért bánom.

Utólag már úgy csinálnám, hogy elmondanám, hogy nálunk nem szeretnék találkozni mert az alábbi körülmények és helyzet van, és inkább a másiknál legyünk, az mindkettőnknek kényelmesebb.

Nem csak fizetős program a jó program, a kollégisták nagy része csóró ( tegye fel a kezét aki tudja miről beszélek :D), ám leleményesek.

Ingyenes és/vagy olcsó programokból is van jó pár a randikhoz. Filmet lehet letölteni is, a séta ilyen jó időben szintén, a fagyi megint csak pár száz ft, kiülni a zöldbe szendvicsekkel vagy egy üveg borral/ 1-1doboz sörrel megint csak szinte semmi és dumálgatni. Lehet társasozni, kirakózni együtt ha van otthon- vagy akár online játszani :D, együtt főzni, és még biztos van pár dolog.

A lényeg nem ezen van, én is a magam bőrén tanultam meg.

És én erről a helyzetről nem tehetek.A mai napig ha tudok, egy kevéssel olykor-olykor próbálok segíteni a szüleimnek ( most is elromlott ez az műszaki cikk), de sajnos én is albérletben lakok, nagy lábon azért én sem élek, így nem tudok túl sokkal hozzájárulni a dolgokhoz. :/

Tanulj, és ha óráid engedik, nem leszel tele azért a diákmunka jól jöhet akár heti 1x is több,mint a semmi.

És ha kedves, aranyos az a fiú, akkor még véletlenül se csináld meg azokat a hibákat, amiket én annak idején, mert bánni fogod.

Ha valaki ezért lenéz, az az ember nem sokat ér, és nem is érdemes foglalkozni vele. HA pedig valaki valóban megszeret, nem fog veled ilyesmiket éreztetni.

26N