Miert zavar, ha valaki gazdag?

Kamaszkoromban nekem is voltak hasonló érzéseim...én nem is azokat irigyeltem, akik a semmiből indultak, és sokat tettek azért, hogy gazdagok legyenek, hanem inkább az ilyeneknek a gyerekeit. Hiszen ők beleszülettek a jólétbe, luxus körülmények között nőnek fel, mindent megkapnak, és semmit sem kell megtenniük érte. 18. szülinapra luxusautó, ház, minden évben külföldi nyaralás akár többször is, szülők fizetik a drága magániskolát, egyetemet.... Mikor pedig dolgozni kezdenek, a szüleik kapcsolatainak hála mindjárt főnökök lesznek valahol, magas fizetéssel.

Több ilyen ismerősöm is volt, és akkoriban baromira zavart, és igazságtalannak tartottam, hogy nekik miért van ilyen életük, nekem meg miért nincs. Folyton azt kérdezgettem magamtól: miben vagyok én rosszabb ember, mint ők, én miért nem érdemeltem meg, hogy ilyen életem legyen, ilyen helyre szülessek???

Aztán ahogy teltek az évek, fokozatosan "kinőttem" ezt az érzést. Ma már nem zavar mások gazdagsága (kivéve, ha ocsmányul, magamutogatóan viselkedik, "én vagyok a valaki, mert pénzem van, ti meg a csicskák, mert nektek nincs" jelszóval).

Láttam sok borzalmas dolgot, így megtanultam értékelni, amim van, örülök, hogy egészséges vagyok, van családom, és normális körülmények között élek. Biztosan jó lenne nagyon gazdagnak lenni, de aki nagyon szegény, az még az annak is örülne, ha az én helyemben lehetne.

Különben is: nem a pénz az egyetlen tényező a boldog élethez. Másban is meg lehet találni az örömet.

Nem akarlak kioktatni, hiszen pontosan ismerem az érzést, nekem is voltak ilyen gondolataim, elég sokáig. De majd idővel rájössz te is, hogy felesleges ezen agyalni. Ne foglalkozz azzal, hogy másnak mennyivel több pénze van, próbáld meg a saját életed elfogadni, és akkor máris mindent másképp látsz majd :) ;)

A régi főnököm fia is egy elkényeztetett fiú volt, kapott BMV-t és dekoratőrnek tanult. Az apja volt mikor megkért, hogy csináljam meg a gyereke házifeladatát, munka mellett. Hát úgy fogtam fel hogy az is munka, megcsináltam természetesen, de a gyereke ezzel semmit nem tanult. Nem tudom mi lett a sorsa miután eljöttem onnan, de az a helyzet, hogy én sosem irigyeltem azt a srácot. Szerintem szar élete volt, mert elég hülye anyja volt és mindig mindenbe belepofázott.

Én szerencsésebbnek érzem magam abból a szempontból, hogy szabadabb életem volt mindig is. Engem lelkesít, ha kimegyek biciklizni, ha kiülök egy tó patra, vagy elmegyünk sátorral egy vizitúrára, mert ezek természetközeli dolgok. Ugyan voltam külföldön panzióban nyaralni, voltam szállodában is de az nem volt akkora élmény. Nyaraláskor jobban szeretem a nomád állapotokat. Pl anyuéknak van egy telkük Zala megyében, ott van egy kis pocsolya, ahova nem járnak ki emberek és az a kedvenc helyem. Akinek van pénze, az nem érti meg ezt, máshoz van szokva. Persze szeretnék helikopterrel furikázni külföldön, de az már nem ez a BMV-s kategória, ahhoz még gazdagabbak kéne lenni. Nyilván nem fog sikerülni, de engem pl nem zavar ez.

Szerinted az, hogy megveszel magadnak egy csomó drága dolgot, az javít valamit a közérzeteden? Én úgy vettem észre, hogy én nem vagyok boldogabb attól hogy tárgyakat halmozok fel. Maximum egy kis időre boldogít, hosszú távon nem.

Mert vágysz azokra a dolgokra, amiket pillanatnyilag nem kaphatsz meg.

Egyébként nekem a párom eléggé tehetős, saját vállalkozást vezet. Normálisan bánik az alkalmazottaival, nekem még tanárom sem volt ilyen jószívű, még is mindig pofáznak rá. De ilyenkor nem húzza fel magát, hanem leülteti az alkalmazottat a főnöki székbe, felvázolja a napi programot, és ha sikerül megcsinálnia, viheti a céget. De az alkalmazottak azért alkalmazottak, mert nem tudják csinálni a komolyabb melót. Hamar kidőlnek, fogalmuk sincs arról, hogy mennyi teherrel jár és hogy sakkozni kell, hogy ne legyen semmi szabálytalan, de a cég is működjön. Ügyeket intézni reggel 7től este 9ig. Pl ma a barátom 6kor kezdett neki a dolgának, és most 1 órája jöttem el, de még mindig ott van. Nem ebédelt még, ideges, intézi a dolgokat, egyszerűen ennyire elhúzódik. És az alkalmazottak a próba után már nem szólják meg, ha el merünk menni évente párszor nyaralni,illetve olyan kocsival jár, ami nekik már luxusnak számít.. én a barátnőjeként ugye nem csak a felvágást látom,hanem a munkát is. A sok alkalmazott meg csak a tengerparti nyaralásig jut.... (egyébként én is alkalmazott vagyok, és szeret a főnököm, mert nem csak a saját érdekemet nézem, hanem a cégét is,mert ha a cég befuccsol, akkor nem lesz fizetés...)