Mégis mit kéne tennem, hogy elfelejtsem végre?

Nézd, vagy megfogadod a 63% tanácsát és beállsz mellé a gerinctelen féregnek vagy elkerülöd, gyakorolod az önuralmat és mindent megteszel, hogy túllépj.

Utolsón jót nevettem, bírom az ilyen ösztönlényeket, akiknek a saját pillanatnyi érzéseik és várt boldogságuk elég ahhoz, hogy felrúgjanak másokat maguk körül.

" érzéseim őszinte megvallása az saját magam porba alázása" - pontosan. Tudod ha az embernek van integritása és nem akar más kapcsolatába belepofátlankodni, akkor az ilyen érzések megvallása a saját elvei szembeköpése, ergo saját maga alázása. Bocs, ezt csak azt értik, akikbe szorult geric, úgyhogy te inkább lapozz :)

#4 Ajjajj. Ha már megszólítasz és a személyemet becsmérled, akkor engedd meg, hogy ezt felvegyem és reagáljak, illetve megvédjem magam, mivel így korrekt.

"a saját elvei szembeköpése"

Én nem te vagyok. Nekem nincsenek ilyen elveim. Nem erőltetem magam rá senkire, ugyanakkor az érzéseim megvallása soha sem lehet pejoratív. Akkor sem, ha ez valaki számára érdeksértő.

El is mondom miért nem gerinctelenség.

Harmadik személyként én nem vagyok felelős az ő kapcsolatukért semmilyen mértékben. Nem tartozom semmivel az ő párjának semmivel, soha nem tettem ígéretet neki, hogy nem vallok szerelemet.

Ne csináljunk már normát ebből. Ha valaki kapcsolata annyira instabil és annyira bizonytalan lábakon áll, hogy egy ilyen külső hatás romba dönti, az akkor sem egy 3. személy felelőssége.

Ez kb olyan, mintha a szellőt hibáztatnád a kártyavár ledőléséért. Abszurd.

Egyébként meg ha veszed a fáradtságot és válaszolsz, hagyd ki a személyeskedést belőle. Nem vagyok ösztönlény, nem vagyok gerinctelenen, és nagyon is intakt személyiség vagyok.

Van egy sajátod becsületkódexem, amiből ez a baromság hiányzik, mivel alaptalan.

Én egy elég stabil, és morális értékkel rendelkező ember vagyok a környezetemben, sosem csaltam meg a párom, pedig látok dolgokat, mások mit meg nem engednek meg maguknak egy kapcsolatban is...

Na most számomra egy kapcsolaton belüli, nevezzük úgy "nem helyén való viselkedés" sokkal taszítóbb, mint amit a 63%-os is írt.

Szerelemben és háborúban mindent szabad, és a szerelem az egy annyira intenzív és erős érzés, ami meghülyíti az embert, elveszi az eszét. Én nem tartom azért rossz embernek valakit, mert mondjuk a másik tudomására hozza az érzéseit, habár az pont kapcsolatban van.

A lépés az még mindig azon a személyen múlik, aki benne van a kapcsolatban.

Őszintén szólva,ha nagyon szerelmes lennék és úgy látnám, hogy a másik is hasonló jeleket küld nekem tudatosan vagy tudattalanul, akkor én sem rejteném véka alá az érzéseimet. Döntse el ő, mit akar.

ÉS most nem arról van szó, hogy szimplán megtetszik valaki, hanem amikor tényleg úgy érzed, hogy az a másik minden nap reggel mikor kelsz és fekszel eszedbe jut, állandóan, egy megszólalása miatt mosolyogsz, vagy ha egy pillanatra veled foglalkozik... Hátha ilyen érzéseket vált ki valaki, és ez az állapot nálam pl nem minden nap történik, sőt.. nem a legnagyobb butaság lenne szenvedni tovább és fapovál magadban tartani a másik felé irányuló érdeklődésed?

Nem azt mondom, hogy szerelmet kell vallani, sem azt, hogy szeretőnek kell állni, de még csak azt SEM, hogy kezdjen nyíltan ki vele... Inkább ismerje meg. Aztán majd eldől, kölcsönös-e. Megsúgom egy jó, stabil kapcsolatban nem a 3. félen múlik a szakítás.

Szóval kár gerinctelenséggel jönni, meg ösztönökkel, ha amúgy nem konkrét kikezdésről, megcsalásról van szó. HA egyoldalú tovább kell lépni amúgy is. De ezért én nem tartok senkit gerinctelennek, bárkivel előfordulhat, ez egy élethelyzet, az érzéseiről meg sajnos nem tehet az ember. Nyilván az szenved a legjobban, aki ebbe belecsöppen. A megcsalás az mást tészta, az számomra sem fér bele.