Elmondanád a párodnak ha végzetes betegséged lenne, vagy szakítanál, hogy ne kelljen végignéznie?

Mindkettő.

Jogában állna tudni, hogy nem azért szakítok, mert rossz volt vele, hanem azért, mert jóval kevesebb van előre, mint hátra az életemből.

21/L

Én most pont egy hasonló szituban vagyok. Ugyan nem vagyok halálos beteg(az enyém autoimmun jellegű) és egyelőre különösebb bajom sincs csak egy tünetem van szerencsére.

Az exemmel még április végén szakítottunk, a betegség most derült ki 1,5 hete. Marhára egyedül érzem magam. Ugyan a kollégáim, anyám és néhány közeli barátom támaszt tud nyújtani, de az nem olyan mint ha a párod lenne melletted.

Ha halálos beteg lennék, akkor rábíznám a döntést, hogy végignézi ahogy elpatkolok vagy inkább egyedül lenne, de én jobban szeretném, ha mellettem lenne. Lehet a gyógyuláshoz is sok erőt ad, ha a betegnek van miért küzdeni és nem érzi magát feleslegesnek.

Természetesen elmondanám neki és biztos vagyok benne, hogy mellettem lenne a legnehezebb pillanatokban.

Valószínű megejtenénk egy-egy beszélgetést arról, hogy mi lenne ha..., avagy mi lesz ha... de alapvetően nem akarnám eltitkolni előle és természetesen nem is hagynám el emiatt. Hagy legyen az ember saját döntése, hogy szeretné-e végig nézni a párja haláltusáját, vagy sem. Én azt gondolom, hogy nem önzőség azt mondani, hogy egy jól működő kapcsolatban ez nem is lehet kérdés.

Ha a párom elém állna és közölné, hogy az orvos a legrosszabb hírrel állt elé (mondjuk tegyük fel rák), akkor igen, megkérdezném hogyan tovább, de ezt a kérdést abszolút nem a kapcsolatunkra érteném. Mellette lennék, amíg csak lehetek és pozitívan állnánk a helyzethez, biztatnám és erőt adnék neki, nem elkönyvelném, hogy "én ezt nem akarom végignézni". Életem végéig bánnám!

Szeretem őt és ő is szeret engem. Szerintem ha komolyan együtt képzeli el az életét két ember, akkor közhely ide vagy oda, ezt egészségben, betegségben is így gondolja...