Miért szánalmas ha egy férfi szingli, és egyedül él?

1. Jézus, tudod NAGYBETŰVEL írjuk.

2. és szerinted ettől most nekem jobb hogy erőlködtök itt azzal, hogy márpedig te tehetsz róla, köszönd magadnak stb?! nem leszek ám előrébb vele.

Igazából még mindig azt látom, hogy totál közhelyeket írtok.

akkor nézd a falat b*sszus, én sosem kértem hogy írj ide nekem. Megköszönöm mindenkinek hogy próbáltok segíteni, és leírtátok a monológokat. Hiszem, hogy ezt csak saját magam tudom megoldani, abban viszont csalódtam, hogy csak idióta idalizált "vezetők" et írja mindenki, hogy csak azzal lehet valaki sikeres meg "boldog".

Ez sem megoldás h verem a nyálam itt és semmi se jó, ahogyan írjátok, ez teljesen jogos. Rengeteget teszek, hogy próbáljak újra ember lenni, pénzt erőt nem kímélve.

De talán kár erőlködni, és csak szimplán az a baj, hogy túl hamar akarok átesni az egészen, és nem adom meg az időt arra hogy tisztán lássak.

Tegnap félrészegen, hajnalban, szakadó esőben ültem egyedül azon a padon ahol annyiszor a volt barátnőmmel. Könnyem folyt, sőt még a nyálam is, remegtem, gombóc volt a torkomban. Pillanatok alatt leesett, hogy bármit is tettem eddig NEM vagyok túl rajta, és lehet hogy itt nem a megoldást kell keresni, és hibás az egész kérdésem meg segítségkérelmem, hanem csak szimplán meg kell élni a fájdalmat, át kell élni, meg kell adni az időt.

Még akkor is, ha neki talán már az emlékeiben sem vagyok, és már talán mással boldog. Nekem attól még az emlékeimben ugyanúgy él, és ugyanúgy hiányzik egy kedves szava, vagy a tekintete ahogy rám nézett sokszor.

Hiba hiba hátán, ezt elcsesztem, sosem tagadtam, de attól nem jobb ha csak ezt vágja mindenki a fejemhez, hogy így jártál öcsém old meg.