Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire normális ez az "álmodozás" egy felnőtt embernél?
Kb. egy éve vagyok szingli, nem zavar túlzottan, nem hajszolom a következő nagy Ő-t, de néha mégis elgyengülök- jó lenne egy társ.
Jellemzően ezekben az időkben van, hogy egy-egy szimpatikus ismerősről vagy híres emberről (zenész, tudós, sőt, filmkarakter :D) el-el álmodozom. Ilyenkor kitalálok magamnak egy alteregót, és elképzelem, hogyan találkoznék azzal az emberrel, hogyan jöhetnénk össze.
Ilyenkor egy-másfél hétig tök jól vagyok a kis "mesémben", a különböző elképzelt szituációkban stb.
Félre ne értsetek, mindvégig tudom, mi a valóság és, hogy butaság így "játszani", de jobb programom nem lévén..
Aztán, ahogy letelik a kiszabott idő, egy max. két napig szomorkodom, "gyászolok", hogy sajnos ilyenben, ezzel az emberrel sosem lehet részem, és túllépek a dolgon.
Jól működő párkapcsolatban sosem csinálom ezt.
Ezek alapján elmebeteg vagyok? :D
Naah ez a kérdés engem is érdekel.
Hasonló dolgot én is szoktam :)
27F
Tudod, hogy mi ezzel a baj? Ezekkel a képzelt karakterekkel fogod tudat alatt leszűkíteni a nálad esélyes hapsik körét. Mindegyik férfi legjobb tulajdonsága megmarad benned (W-nek hihetetlenül jól ki tudja magát fejezni a saját blogján a posztjaiban, X-nek tökéletes a teste, Y-nak hihetetlenül zseniális találmányai vannak, Z-nek elképesztő a népszerűsége stb.), észre sem veszed magadon, csak azt, hogy idővel már senki nem fog neked megfelelni.
Betegségnek nem mondanám, hogy betegség, csak éppen hülyeség, amit csinálsz.
Kit érdekel, hogy normális e? Ha te ettől jól"érzed magad akkor szerintem ne mondj le róla. Szerinted az írók nem filóznak a karaktereken miközben felépítik őket? Azt írtad simán tudsz váltani a valóságba, addig minden oké.
Amúgy az emberek 50%-át az idejüknek álmodozással töltik...
Végy egy bizonytalan embert egy adott kérdésben - ez adott, a kedves kérdező személye.
Plusz végy egy bunkó embert.
Máris megszületik a válasz: "igen, elmebeteg vagy!"
Na, akkor most viszont én válaszolok:
a kreatív fantázia az önterápia egyik hatékony módja. Én pl az egyik gyerekkori traumámat kiemelten szoktam fantáziában újra-újraélni.
Gondolj bele, a legtöbb regény, forgató könyv (film) szintén önterápia az írók számára. Sokszor a színművészeknek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!