A 22 éves fiamat nem érdeklik a lányok, csak tanúl és semmi mást nem csinál. Nincs ez így jól! Hogyan tudnék segíteni neki?

Ugye egy apának a legfontosabb hogy a gyermekei boldogok legyenek. Két fiam van. A kissebbik 22, míg a másik 28 éves. A 28 éves fiamnak már van felesége is, sőt, kisgyermekük is született. És a 22 éves fiamnak meg még soha nem volt barátnője... Nem csajozik, nem ismerkedik, soha nem pettingelt és még szűz is, nem csókolózott, az ég adta világon SEMMIT se csinált még lánnyal. :( És ez iszonyatosan nagy kudarc nekünk, a feleségemmel együtt... Nagyon fáj, mert akarva vagy akaratlanúl, mi magunkat érezzük a hiba forrásának. Mi mindig is arra neveltük őket hogy legyenek kedvesek és udvariasak a lányokhoz, hogy legyenek a társaság tagja. A 28 éves fiamnál ez tökéletesen működött, már 16 évesen javában csajozott, jók voltak a jegyei, egyszóval kiváló kamaszkora volt. :) De a 28 éves fiamnak nem ilyen gyermekkort szánt a sors... Semmilyen eredménye nem volt soha a nőknél. Ez még 17 éves koráig nem is volt olyan zavaró, mondogattam magamban semmi gond, semmi gond, majd belejön... Hát nem így történt... Aztán 19 éves korában azt hazudta nekünk hogy van barátnője (azért hazudott hogy büszkék legyünk rá és hogy ne legyünk szomorúak). Boldog is voltam és roppantúl örültem. Aztán most, előző héten megtudtam a borzalmat... A fiamnak SOHA nem volt barátnője, végig hazudott arcátlanúl!! KB 4-5 kapcsoaltott talált ki és én mind végig azt hittem, minden rendben... :( Istenem, úgy fáj a dolog. És úgy érzem, én hibáztam. A személnyes kudarcomnak érzem a dolgott... Azt érzem, kudarcott vallottam mint apa... Próbáltam beszélni a fiammal a dologról, de nem akart. És abszolút nem érdklik a nők. Ugyanakkor megesküdött, hogy nem meleg és soha nem volt semmiféle kapcsolata egy másik fiúval. Az ismerősei szerint se meleg, sőt, azt mondják hogy egész biztosan nem az. Teljesen belebetegedtem a dologba... Mit javasoltok?