Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen hosszú távon totál egyedül élni?
27/F
Mivel személyiségemből kiindulva sajnos arra jutottam, hogy én rossz helyre és rossz korba születtem, és a büdös életbe nem fogok magamhoz hasonló nőt találni. Mármint olyat, aki annak ellenére hogy nagyon szép, nem smárolgat idegenekkel bulikban, életében összesen csak maximum 1-2 ember legyen akivel smárolt, (vagy még jobb, ha egy se) legyen szűz, nehezen (lehetetlennel határos módon) kapható, stb. Tudom, tündérmese az ilyesmi, és én már nem is hiszek benne, "használt termék" meg nekem nem kell, mert a tudat csak felőrölne, hogy neki már a második, vagy sokadik vagyok, olyan hegyre mászom fel, ahol előttem már jártak. Higgyétek el, tudom miről beszélek, volt már hogy szerelmes lettem, de a tudat, hogy az a lány bizony már másnak is megvolt, teljesen kicsinált idegileg. Vívódott bennem a szerelem és a büszkeség, de olyan keményen, hogy majdnem beleőrültem. Kínlódtam, le is fogytam, de végül a büszkeség győzedelmeskedett a szerelem fölött. Soha többé nem akarok hasonló szituációba kerülni, úgyhogy az maradt nekem, hogy egyedül fogok maradni életem hátralévő számos évére.
Eddig ott voltak a szülők, testvérek, de most lett egy saját lakásom, úgyhogy magam vagyok már csak.
Hosszú távon egyedül élőket kérdezem, hogy milyen is ez az életforma? Ha az ember megszokja, lehet élvezni is? Vagy beleőrül az ember? Mármint, a filmes sablonok szerint az agglegények lepukkant, elhízott férfiak, a nők meg olykor kutyákkal, macskákkal veszik körbe magukat, és úgy beszélnek hozzájuk mintha emberek lennének, vagy mélyen vallásosak lesznek, stb. Nem tetszenek ezek a végkimenetelek :)
Persze, én az edzéstervemet, és a testépítést soha nem fogom feladni, úgyhogy elhízni nem fogok, lepangani se, csak attól félek, hogy unatkozni fogok. Rengeteg évem van még hátra...
válasza:#38
Ebben az esetben viszont szembemennél az elveiddel az első adandó alkalommal:
""használt termék" meg nekem nem kell, mert a tudat csak felőrölne, hogy neki már a második, vagy sokadik vagyok, olyan hegyre mászom fel, ahol előttem már jártak."
Nem lenne egyszerűbb hagyni ezt a hülyeséget, és egyből a 2. szintre lépni? Ahol már nem számít, ha nem te vagy az első?
válasza:A magánéletedben nem kell megtenned olyan dolgokat amiket nem szeretnél.
Minden mást saját időbeosztásban lehet.
A többi ugyanaz.
válasza:Ne keverd össze a büszkeséget a hülyeséggel, kérdező. Büszke arra lehet az ember, amije van. Csak tudod, az ember nagyon szeret erényt kovácsolni a tehetetlenségéből. Elméleteket gyárt, és azzal veri a mellét, ahelyett, hogy körülnézne, mit nem csinál jól. Ha körülnéznél, talán észrevennéd, hogy ha mindenki szembe jön az autópályán, akkor talán te vagy rossz sávban.
Tegyük fel, lesz egy szűz csajod. Annak a lánynak nem lesz viszonyítási alapja, igaz? Azt kell elfogadnia, amit adni tudsz neki. Azzal kell beérnie, amit dobott a gép. Tehát nem téged VÁLASZT, hanem beletörődik, hogy csak te jutottál neki. Ilyen társat akarsz? Vagy olyat, aki hetedhét országot megjárva téged talált a világ legfaszább pasijának? Csak téged talál olyannak, aki méltó a szerelmére, csak te vagy az, aki mellett le akar horgonyozni egy életre? Mert választani csak több opcióból lehetséges.
Arról nem is beszélve, hogy olyan csajt akarsz, akit senki más nem piszkálna meg még bottal sem? Mert ilyen feltételek ide vezetnek. Vedd tudomásul, hogy a párválasztás egy verseny. Kegyetlen verseny. Aki helytáll, tovább tudja örökíteni a génjeit, aki elbukik, az kihull az evolúció rostáján.
Igen, sok igazság van azokban amiket írtál, mármint abban a részében, hogy valószínűleg soha nem fogok ilyen társat találni magamnak. Bele kellett törődnöm, és ezért választottam önként az egyedüllétet.
Csak nem szeretném, ha az emberek azt hinnék, hogy az én gondolkodásmódom valami hebehurgya tinikorba ragadás, vagy hasonló. Vagy hogy kibúvókat keresek a tehetetlenségre.
Egyetlen dolog miatt örülök annak, hogy jó külső adottságokkal rendelkezek, méghozzá azért, mert így élőben hiteles tudok lenni. Ha egy utolsó, vesztes, ronda dagadt pacák lennék, akkor mindenki csak kiröhögne, hogy "haha, azért nincs csaja, mert senki nem fanyalodik rá, és mindenféle büszkeségi elméletekbe menekül inkább!"
Lehet, sokan itt azt hiszik, hogy én egy ilyen ember vagyok, mert csak betűket lát, és aki mögötte van, bármit bekamuzhat. De a való életben szerencsére máshogy működnek a dolgok.
válasza: válasza:Heh, ne burkod a kitartó-igazi keresésével a teljes önbizalom-hiányodat. A te döntésed, hogy megtalálod-e a számodra megfelelő párt. Az, hogy még mindig szűzeket keresel elég beteges. Legalább 10 évvel vagy elkésve. Akkor vajon mi volt a kifogásod az akkori lányokkal kapcsolatban?
Ha nem tetszenek a végkimenetelek, akkor tegyél ellene. Ne kifogások keresésével, hanem értelmezd újra a vágyaidat.
Ha esetleg mégis egyedül maradsz: élhető. Csak vedd számításba, hogy mikor a baráti társaságod elkötelezi magát, gyermekeik születnek, nem lesz annyi idejük rád. Így fogsz teljesen egyedül maradni. Hosszú távon vagy besavanyodsz (macskáid lesznek vagy fanatikus hívő leszel, stbstb) vagy meghülyülsz.
7 éve élek a tanyán, emberek nélkül, tudom miről beszélek. Hétvégén voltam fent Bp-en egy közösségi kiránduláson (ennyi idő után először, mert tudom, hogy nem jó így), de már az elején hazavágytam, nem éreztem jól magam. Túl sok ember volt.
Meg már amúgy sem vagyok százas fejben, tehát végülis akkora kárt nem tud okozni, de azért na. Nehezemre esik a kommunikáció, sokszor érthetetlen amit írok vagy mondok.
Szóval inkább hagyj fel az önsors-rontással és kezd neki az életnek. Ne a "tökéletes nagy Ő"-t keresd, hanem azt, akivel békességben és mosolyok között végig tudod élni az életed. Most még találhatsz olyat, aki egyedülálló és nincs gyermeke sem. Ha szűzet keresel, van egy rossz hírem: ilyen korban leginkább csak a defektesek maradnak meg szűznek. Elfecsérelve az egész életüket.
30 évesen még nagy esély van az egészséges utódra, 40 éves kor felett már rohamosan csökken. Aztán meg nem csak megcsinálni kell, hanem felnevelni...
Ha mégis a tökéletes keresgélése mellett döntesz, akkor jelezd majd, ha megtalálod... Elérhetőséget nem kell adnom :P
Hát, eltelt már lassan fél év, leírom mi a helyzet, hátha később is érdekel még valamit, milyen is egy ilyen élet.
Én teljesen jól elvagyok. Nyugodtság, csend, szabadság, pont mint amit szeretek. Senki nem használja el a WC papírt, az olajat főzésnél, senki nem vizezi össze a törölközőket, stb. Gondolom, sőt, tudom, vannak emberek, akiket ez nagyon zavarna, minden tárgy ott van ahol hagytam, soha semmi nem módosul a házban ha én nem nyúlok hozzá, de én még örülök is neki, legalább mindent megtalálok.
Persze nem sokat vagyok otthon, főleg most nyáron, minden nap lemegyek úszni a környező tóra, ha rossz idő van, konditerembe járok, van egy kis földem is amit művelek, járok kick-boxra, hétköznaponként este elmegyek motorozni, hétvégén barátokkal buli van, amúgy minden másnap találkozunk kb. Megtanultam főzni elég sok ételt, kedvencem a grillezés, akár egyedül is kimegyek hamburgert grillezni, de ha a barátok is átjönnek, úgy még jobb. Erősebb és fittebb lettem, mert több időt töltök testedzéssel, viszont mosogatni meg útálok, úgyhogy rendre egyszer használatos papírtányért meg műanyag eldobható poharat veszek :) Mosással nincs bajom, vasalni viszont szintén útálok, úgyhogy igazából gyakran gyűrött pólókba szoktam mászkálni, szerencsére a munkahelyemet nem zavarja. Utóbbi időben rákattantam az olvasásra is, főleg keleti könyvek érdekelnek. Úgyhogy minden teljességgel rendben van eddig, pedig pont azt hittem, a kezdet lesz nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!