Lányok ti meg tudnátok maradni egy pasival hogy csak ő volt az életetekben?

Meg tudnék maradni a párom mellett, mert jó közöttünk a kommunikáció. Talán ez is az oka, hogy sosem hagyjuk ellaposodni a kapcsolatot. És hozza magával, hogy az Istenért sem akarom lecserélni.

Régen, párkapcsolatom előtt azt hittem, hogy a szerelem tart össze két embert. De az úgyis lanyhul idővel. Aztán ott voltak a közös érdeklődési kör, hobbi... de az évekkel ezek is változtak. A tisztelet egy jó alap, de önmagában nem elég...

Megesett már mindkettőnkkel, hogy nagy megtetszett nekünk más. És amikor ott tartottam, hogy ugyanazt a bizsergetést okozza egy másik férfi bennem, mint anno a párom, akkor gondoltam bele igazán, hogy mi tart össze két embert? És nálunk ez a barátság és kommunikáció volt. Oda álhatunk egymás elé és elmondhatjuk, hogy figyi tetszik valaki más. Nagyon. És nem kapjuk fel a vizet, nem érezzük megalázva magunkat. Le tudunk ülni és meg tudjuk beszélni a dolgokat. Mert nemcsak én vagyok a kapcsolatban és az én érdekeim, hanem ott van ő is, és ha ő engem választ akkor én segítek neki, hogy együtt szembenézzünk ezzel is.

Lehetnek szebb, jobb, magasabb, erősebb, gazdagabb férfiak. Igazi latin szeretők. De amiért én a világ minden kincséért le nem mondanék a páromról az igazából az, hogy tabuk nélkül beszélhetünk, bármi van. Ezt még a családomban sem tudtam megtenni, és nekem ez a legértékesebb dolog. A feltétlen bizalom. Hogy bármiről beszélhetünk és nem leszünk lehordva. Inkább szembe nézünk vele és megoldjuk.

Úgyhogy igen. Én egy ilyen férfi mellett le tudom élni az életem. Erre vágyok és ezt kerestem a legjobban.

#8 vagyok!

A mi kapcsolatunk,illetve külön-külön az életünk,személyiségünk olyan megpróbáltatásokon ment keresztül,amibe sok házasság elvérzik.(Szüleinké pl. mi róluk vesszük a példát,és igyekszünk mindent másképp csinálni) Én azt az elvet vallom,hogy jobb megjavítani,mint eldobni. A párom pedig mindig kidobták,ha elromlott,megjavítani csak velem tudja. Rózsaszín köd a kapcsolatunkban nincs, szerencsére soha nem is volt. 3 hónapig ismerkedtünk,mire randira került a sor,és már ismertük annyira a másikat,hogy ne legyenek illúzióink a másikkal kapcsolatban,ne a képzelt dolgokba szeressünk bele,hanem ami van. Ismerem a párom minden porcikáját,minden hülyeségét,mégis úgy szeretem. Ha tehetném se változtatnék rajta. Plusz pont neki,hogy a mai napig elvisz randevúzni,figyelmes,és megértő. Elérte azt,amit senki más nem. Megnyíltam előtte,magamat adhatom 101%-ban. Rajta kívül rá sem nézek más férfira,vagy ha igen sem érzek semmit. Ilyen emberrel,mint ő,még nem találkoztam.(A kapcsolat előtti 3 hónapban látszott már,hogy egy hatalmas kincs) Biztosan vannak nála szebbek,jobbak,ahogy 11-es írta,de ezt a férfit,aki a szíve összes melegségével,szeretetével szeret,senkiért nem cserélném le. Sem 5, sem 10, sem 50 év múlva. Bebizonyította,hogy adódhatnak nehézségek,de a kommunikáció,szeretet,megértés mindent legyőz.

(Valamint láttam,ahogy édesanyám hogy csalja meg apukámat,tehát már csak emiatt is igyekszem szöges ellentéte lenni a "példának")