Ti hogyan értétek el, hogy felnőtt emberként a szüleitek ne szóljanak bele az életetekben? Pl magánélet, munkahelyi dolgok és egyéb dolgok?

Nekem nem szólnak bele. Talán azért, mert ha valami komolyabb dolog van, arról úgy is beszélünk. Van pár ember, akinek mindig szívesen kikérem a tanácsát, és ebbe a szüleim is beletartoznak.

Persze nem mindig hallgatok másokra :)

És nyilván volt olyan is, hogy rosszul döntöttem. Bár így utólag ki tudja, lehet, hogy az volt a jó döntés :)

Bla-bla.

"hogy egy két szülő,egyszerűen nem engedi érvényesülni gyerekét,inkább hülyének titulálja,mint hogy engedje,a jót és a rosszat is megtapasztalni"

Az a felnőtt gyerek, aki hagyja, magára vessen.

Csak annak lehet beleszólni bármibe is, aki engedi.

Egyébként meg: meghallgatod és elengeded a füled mellett, ami nem tetszik.

"Csak annak lehet beleszólni bármibe is, aki engedi"

Sajnos ez nem mindig így van, nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak, szűkebb, tágabb ismerősök, családdal kapcsolatban. Azt kell látni, hogy nem ritkák az olyan szülők, akik betegesen meg akarják mindig szabni, mit, hogyan, miként. Az én szüleim is ilyenek, már 30 fölött járunk a testvéremmel, de kb dedósként kezelnek minket, a faterom ahhoz képest, hogy templomba járó, annyira öntelt és rátarti, idegbeteg is szerintem, hogy már évekkel ezelőtt öngyilkos akartam lenni, mert annyira kiborított.

De ilyeneket ismerek még, sajnos nem ritka aki szó szerint uralkodni és kioktatni akarja a gyerekeit, sőt mindenkit. Az ilyen emberektől a legjobb minél hamarabb megszabadulni, sajnos én nem tudok.

Zoliman!

Nem érted. Tök mindegy, hogy egy szülő mit akar megszabni a felnőtt gyerekének, mivel csak akkor szabhat meg bármit is, ha a 1) a gyerek hagyja (=ő baja), 2) hatalmi (=anyagi) fölénye van a gyerekkel szemben (de ekkor meg nem beszélünk felnőttről).

"mivel csak akkor szabhat meg bármit is, ha a 1) a gyerek hagyja (=ő baja), 2) hatalmi (=anyagi) fölénye van a gyerekkel szemben"

Nem így van sajnos, hiába nem hagyom, ha találkozunk akár otthon, mert sajnos nem minden gyerek tud 1000km-re elköltözni, akkor mindjárt kezdi a fejmosást, a dirigálást, kioktatást. Akik kénytelenek egy városon belül lakni, így-úgy összetalálkoznak a szülőkkel, vagy valami összejövetelen, de az otthoni hazaugráskor a másik szülő meglátogatásakor egyből előjön a dirigálós szülő mondatai, ami felbosszantsa az embert.

A Kérdező által felvázolt problémát testesíti meg Zoliman. Nagyon nagyon sok ilyen van sajnos. Életképtelennek nevelik a gyerekeiket, aztán úgy is kezeik őket.

Ebből tényleg csak a gyerek tud kilépni. Igaza van a többieknek, bár a stílussal nem feltétlen értek egyet. Aki nem látott más példát, annak természetes, hogy a szülei 30+ évesként is gyerekként kezelik, elszámoltatják.

Legtöbb esetben tinikorban megtörténik a lázadás, leválás, de vannak visszahúzódó, konfliktuskerülő típusú emberek, akiket egy erős akaratú szülő be tud korlátozni. Igen, azért, mert hagyja magát.

De valljuk be, a gyerekkorunktól kezdve ránk kényszerített szerepből nagyon nagy akaraterő kell, hogy kitörjünk. Főleg 15 év késéssel, 30-on felül. De beválik. Meg lehet próbálni. Sőt, meg is kell.

Első lépésként azt kellene megérteni, hogy a te lelkivilágodra nem szabad, hogy az ő hangulatuk kihasson. Ez a legnehezebb. Hogy te ne érezd rosszul magad, ha ők ok nélkül haragszanak rád. Bűntudatot kelteni nagyon jól tudnak az ilyen szülők, te pedig máris érzelmi csapdába kerültél.

Önzést kell tanulni. És igen, tanulni kell. Magadnak Te vagy a legfontosabb. Sosem késő elkezdeni, de nagyon nehéz. Viszont örök életű sikert hoz magával.

Gyakorlati példa:

- Képzeljétek, azt tervezem, hogy nagyobb albérletbe megyek...

- Minek az neked, h*lye vagy, fiam? XY gyereke is úgy járt, ahogy, te meg ostoba vagy, ha bedőlsz...

- NEM az engedélyeteket kérdeztem. Felnőtt vagyok, el tudom dönteni, mi a jó nekem.

- Ne legyél szemtelen, fiam, mert...

Felállsz, udvariasan elköszönsz, és hazamész.

Ha ez ügyben hívnak, és kioktatnának, akkor elköszönsz és lerakod. Ha nálad vannak és szóba hozzák, kitessékeled őket. Ha te vagy ott, akkor hazamész.

Meg fognak sértődni? Ne még hogy! Minden leszel, csak szép és jó nem. De ezt elismételed 3-4 ügyben, és hidd el, gyökeresen meg fog változni a véleményük.

Alkalomadtán azt is megemlítheted, hogy ha valóban azt akarják, hogy csak kényszerből tartsd velük a kapcsolatot, akkor nagyon jó úton haladnak, ugyanis úgy kezelnek, mint egy 10 évest, csakhogy azóta eltelt jó pár év, és felnőttél. Bízzanak a nevelésükben legalább ennyire.

Sokszor. Sokáig. De megéri.

Onnan tudom, hogy én is megcsináltam. Nehéz volt nagyon. Főleg az önzést megtanulni, és azt, hogy ne legyen hatással rám az érzelmi zsarolásuk. De megérte. Most már tényleg csak tanácsot adnak, és tényleg csak akkor, ha kérem.