Szerinted mitől lesz valaki érett, felelősségteljes felnőtt, illetve szülő?

Nekem az első szó az tényleg a felelősségvállalás képessége volt: vagyis az életemben hozott döntéseimért én (és nem más, nem a sors, nem a szomszéd, nem az ilyen-olyan kapcsolatom stb. a felelős), hanem csak és kizárólag én.

Számomra felnőttnek lenni azt jelenti, hogy egyrészt alkalmas vagyok a teljes életre érzelmileg, anyagilag stb. és ehhez a döntési szabadságom is megvan, ezek minden nehézségével együtt.

Az érettség mást-mást jelent számomra az életem különböző területein:

- munkában pl. azt, hogy van már szakmai tapasztalatom, szakértőnek számítok a területemen, önállóan, produktívan képes vagyok dolgozni, elfogadom a kritikákat, felvállalom, ha valamit hibázok/elszúrok és bizony még ehhez is adom a nevem, nemcsak a sikersztorikhoz. Érettséget jelent a munkámban az is, hogy vannak rövid- és hosszútávú céljaim, amiért igyekszem tenni is, tudom azt, hogy a munka világában vannak számon kérhető kötelezettségeim (pl. időben bejárni, elvégezni a határidős feladatokat). Képes vagyok együtt dolgozni más-más képesítésű és habitusú emberekkel kulturáltan akkor is, ha egyébként nem értek egyet a véleményükkel, stílusukkal. Pontosan tudom tartani a határvonalat a magánéletem és a munkám között is.

- emberi kapcsolataimban, házasságban, barátságban számomra az érettséget az jelenti, hogy a kapcsolataim alapvető tiszteleten és kölcsönösségen alapulnak. Nem vagyok kiszolgáltatott senkinek, de én sem akarok uralkodni a barátaimon, házastársamon. Ki tudom fejezni az érzéseimet (a dühítőt és az örömtelit is), valóban teszek azért, hogy a kapcsolat fennmaradjon (pl. barátokkal találkozás, közös élmények, házasságban is beszélgetések stb.) és bízom azokban az emberekben, akik közel állnak hozzám. A felelősség itt pl. nálam az adott szónál, a vállalt segítségeknél, a megígért dolgoknál kulcsfontosságú.

- szülőként számomra a felelősségteljes azt jelenti, hogy minden körülmények között gondoskodom a kicsi gyermekemről: nemcsak a fizikai szükségleteiről (egészséges étkezés, sport, otthonos, tiszta környezet, normális ruházat stb.), hanem a lelkiekről is és minden egyes nap törődöm vele (pl. beszélgetés, meseolvasás stb.). Igyekszem itt is hosszabb távon gondolkodni, így a nevelési módszeremnél mindig végiggondolom, hogy hosszútávon mit szeretnék elérni. Igyekszem a gyermekem minőségi színvonalas oktatásáról, szórakozásáról és kultúrálódásáról is gondoskodni- így ennek anyagi, időbeli feltételeit és a motivációt megteremteni hozzá. Igyekszem a saját életemmel példát mutatni neki minden pillanatban és nem kampányszerűen (pl. én is rendszeresen mozgok, mert szeretném neki átadni azt, hogy a mozgás öröm és egészség. Lát nálam olvasnivalót, neki is olvasok, járunk könyvesboltba és könyvtárba is, mert szeretném neki átadni, hogy a művelődés hasznos és kellemes dolog vagy nem káromkodom, mert ne tartom normálisnak és magamra is kötelező érvényűnek érzem :)