Ha egy nőnek nem ciki kezdeményezni, akkor miért gáz, ha meg akarja kérni a férfi kezét?

De konyorgom ezek szerint ha a nonek dolga es kotelezettsege van, akkor te adok-kapok alapjan,merleget keszitve elnel parkapcsolatban?

Ha veszek Marinak egy szal viragot,vegyen mar egy sört?

Ha leviszem a szemetet,cserebe koteles kimosni a gatyamat?

Ha meltoztatok megkoszonni elsokent a randit,szervezze meg a masodikat,mert ugy vagyunk egalban?

Amiert te varsz ellenszolgaltatast,az a gyakorlatban egy odamenetel a kiszemelthez,1 par kedves sor randi utan a facebookon vagy Jezusmaria egy ital a barban vagy egy mozijegy stb,ebben mi a megerolteto? (Halkan megjegyzem amikor engem moziba hivtak,teljesen termeszetes volt h a popcornt meg en fizetem).

Nem kell este ostorral dom-sub jatekokat jatszani h az alapveto ferfi-no szerepeknek "megfeleljunk".

Egyebkent h a mi a no dolga kerdesedre valaszoljak,nalunk a gyakorlatban ez ugy mukodik h a ferjem tobbet dolgozik,"cserebe" en tobbet foglalkozok a gyerekekkel,en viszem a haztartast es meleg etellel varjuk este,igyekszem boldog es nyugodt hatterorszagot biztositani neki es tobb ideje jut a hobbijara mint nekem,mivel en fozok altalaban es menedzselem a lakast.Ha szuksegem van segitsegre barmelyik teruleten,keres nelkul becsatlakozik es megcsinalja.En nem rovom fel neki h tobbet alszik,o nem dorgoli az en orrom ala h tobbet keres.Nem merlegelunk h ki mit tesz bele a kapcsolatba,hanem mindenki megteszi amire kepes es erzelmileg,lelkileg tamogatjuk egymast,dicserjuk,biztatjuk,donteseket kozosen hozzuk.

"De konyorgom ezek szerint ha a nonek dolga es kotelezettsege van, akkor te adok-kapok alapjan,merleget keszitve elnel parkapcsolatban? "

Akkor újra: nem adok-kapokot várok el, hanem azt, hogy egyenrangú félként álljon hozzám.

Ha ez megvan, akkor a későbbi szerepek úgyis a kapcsolat közben alakulnak ki. Viszont így tudom, hogy rábízhatom az illetőre a hátamat, mert ő is természetesnek veszi azt, hogy egyenrangú felek vagyunk, és eszerint is fog részt venni a kapcsolat építésében - és ha pl. valami probléma merül fel, amit kettőnknek kéne megoldania, akkor nem fogja ösztönösen rám hárítani a dolgot, hogy oldjam meg egyedül, elvégre én vagyok a férfi. És itt most nem tudatos viselkedésről beszélek, hanem ösztönösről, ami a hozzáállásából egyenes módon adódik.

Mondjuk úgy, hogy ezzel a részével nem jók a tapasztalataim.

Ha a nő úgy áll hozzá, hogy számára evidens, hogy neki járnak dolgok, mert ő a nő, viszont annak a gondolata még gondolatkísérletként se merül fel benne, hogy akkor szimmetrikusan mi az, ami meg a férfinak jár, akkor ott egyértelmű, hogy nem kezel egyenrangú partnerként.

És most amellett, hogy ez alapból is kissé lekezelő hozzáállás, nem is a legjobb alap egy erős párkapcsolathoz.

Mert attól még, hogy ő ezt magában nem így fogja fel, de a hozzáállását a dolgokhoz ettől még jó eséllyel ez fogja meghatározni.

69% Nem jó nőkkel volt akkor dolgod. Egy nő nem gyerek vagy egy baba akinek ilyen meg olyan kívánságait Kell teljesíteni, mert különben durci lesz. Természetesen igényei mindkét félnek lehetnek és az pozitívum, hogy ennek teljesítése nem jelent kényszert vagy tehert a másiknak. Ha az értékrendjük hasonló. Egyenrangú félként a nő ugyanúgy ad testi lelki vagy épp anyagi támogatást, ha ez egy teljesen őszinte és mély kapcsolat. A felszínes kapcsolatokban inkább az a döntő szempont, hogy hogyan járok jól.

Nekem sok olyan nő ismerősöm van, akik 2-3 évig is eltartották egyedül a gyerekeik mellett az élettársát vagy a férjét mert munka nélküli lett.

"Nem a kezdeményező az alárendelt, hanem aki nem kezdeményezhet. Ha engem nem kér meg évekig a párom, és nem is lehet kezdeményezni ennek a megbeszélését, de a lábamat azért elvárja, hogy szétnyissam, akkor még milyen jóvatételt vagy feladatot vállaljak magamra, hogy kárpótoljam a másikat, amiért az van, amit ő akar?"

Nem értem, hogy annak, hogy a pasid nem akar elvenni téged, mégis mi köze a témához.

Legalábbis gondolom a nem lehet kezdeményezni ennek a megbeszélését azt jelenti ebben az esetben, hogy te próbáltad megbeszélni vele ezt (tehát igenis kezdeményeztél), ő meg elzárkózott tőle. Akkor ez meg egy egyértelmű a válasz, hogy ő meg nem akar elvenni téged - amihez pont ugyanolyan joga van, mint ahogy te is szabadon dönthetsz arról, hogy hozzá akarsz-e menni valakihez vagy sem.

Mint ahogy arról is szabadon dönthetsz, hogy neked belefér-e, hogy így is együtt maradjatok, vagy inkább megpróbálsz keres i egy olyan pasit, aki nyitott a házasságra.

Pont ugyanolyan döntési joga van a házasságról, mint neked, és élt is ezzel a döntési jogával. Az, hogy neked ez a döntése nem tetszik, az egy dolog, de mi köze ennek a témához?

"Nem jó nőkkel volt akkor dolgod. Egy nő nem gyerek vagy egy baba akinek ilyen meg olyan kívánságait Kell teljesíteni, mert különben durci lesz."

Még mindig nem érted: nem durci lesz. Egyszerűen csak ösztönösen a férfire fog várni, hogy ő lépjen, ő oldja meg a problémát.

Nem anyagi problémákról beszélek, mert azok adják magukat, hogy olyankor miket kell csinálni, mikkel lehet próbálkozni.

Én elsősorban társkapcsolati problémákról: amikor elő kéne jönni a farbával, hogy mi nem jó, miért nem jó, és közösen megpróbálni tenni ellene. Nem pedig eltemetni, és várni, hogy a férfi majd úgyis kitalálja, megoldja.

Azokkal a párjaimmal, akik kezdeményezők voltak, természetes volt, hogy ha valami problémája volt, akkor elmondta, és megpróbáltunk közösen tenni valamit ez ellen.

Akik viszont nem, ott gyakran volt az, hogy inkább magába temette, és saját magát emésztette és frusztrálta vele - ami aztán a kapcsolatunkra is kihatott.

És én meg már fáradt vagyok óvóbácsit játszani, hogy "na mi a baj?" "Semmi...".

Az a köze, amit már írtam, hogy a kapcsolat perspektiváiról a nő is kezdeményezhessen beszélgetést. Nem azt mondta, hogy nem vesz el, hanem hogy én ezt nem vethetem fel. Miután gyermeket tervezünk és közös házat hónapokon belül, nyilván el fog venni, mert tudja, mondtam, hogy csak házasságban szülök gyereket.

De előtte eltelt úgy másfél év, hogy én nem tudhattam, hogy egyáltalán akar-e családot, mert hagyományosan a nők nem kezdeményezhetnek ilyen beszélgetést, amikor egyszer megtettem, akkor megalázott.

De ha visszaolvasnád és nem csak osztanál, leírtam, hogy a lánykérés maga férfi dolog, de ideális esetben nem a lánykérés lenne az első alkalom, hanem előtte meg lehetne beszélni a dolgokat.