Ha egy nőnek nem ciki kezdeményezni, akkor miért gáz, ha meg akarja kérni a férfi kezét?

Én örülnék ha létezne olyan nő, aki logikusan, racionálisan gondolkodik, és szarik a társadalmi szabályokra, illemre, szokásokra, hagyományokra.

Szóval ha éppen a helyzet úgy kívánja, akkor hülyén fogalmazva "megkérheti a férfi kezét". Nehogy már ezen múljon... Ha az lenne a divat, hogy egyedül a férfi hozhat kaját, akkor minden nő éhen halna, akinek nincs senkije? -.-

Férfiként nem tartanám gáznak, elvégre a házasság úgyis két fél közös döntése, szóval számomra mindegy lenne, hogy ki hozza fel előbb - de én eléggé racionális beállítottságú vagyok, szóval simán lehet, hogy mások ennek nagyobb feneket kerítenek.

---

1 > "Szerintem egy nő ne kezdeményezzen, hisz az a férfiak dolga"

Ezt már számtalanszor megkérdeztem itt is hasonló megszólalások kapcsán, de eddig még egyszer se kaptam rá érdemi választ - hátha most:

Ok, ha ennyire világosan meg van szabva, hogy valami a férfi dolga, akkor cserébe konkréten mik azok a dolgok, amik meg viszont a nő dolga?

A házasság általában nem a lánykérésnél kerül először szóba. Szerintem kezdeményezheti a nő is a tartós együttmaradásról beszélést, mert az belefér a nőiességébe, hogy a férfi oltalma és neve és az asszonyi szerep után vágyakozik. A lánykérés viszont a férfi dolga, úgy szokott mindkét félnek örömet okozni.

Mindent nem lehet amúgy elvenni a férfiaktól sem. Én harmincasként a nálam tíz évvel idősebb barátomtól másfél év együttjárás és ezen szorongás (nem tudtam h akar-e házasságot, családot és nekem az életkorom miatt már nem mindegy) után egyszer mertem csak nagyon puhatolózva rákérdezni és az volt a válasz, hogy "ezt nem lehet kizsarolni, ki kell érdemelni". Pedig ő egyenlőség párti és mégis ilyen izén viselkedett.

Csak azért mondom, hogy vannak dolgok, amikhez a laza fickók is ragaszkodnak.

Én ezzel úgy vagyok, hogy ha el akar venni, meg fog kérni. Ha nem kér meg, nem akar elvenni.

Kínosnak érezném ez után sarokba szorítani, hogy rákényszerítsem a döntésre.

Van benne részemről egy "de én nagyon akarok férjhez menni, nem várok tovább". Sok pasinak ez nem szimpatikus kézkérés nélkül is.

Illetve pont én kérdeztem egyszer, és a férfiak többsége utólag cikinek tartaná az ismerősök előtt, hogy a csaja kéri meg.

Erre rájön az, hogy nekem a határozott, magabiztos férfi a zsánerem. Ha még megkérni is nekem kell, akkor nem őt keresem. ;)

Jó, de 30 évesen nem tud már várni az ember. Persze ahhoz kell idő, hogy kiderüljön, hogy a kapcsolatunk jó-e, de ha alapból a masik nem akar házasodni, akkor az nem baj, ha hamar kiderül.

A lányok, ha gyereket is szeretnének, nen tudnak örökké várni. Nem illik húzni az idejüket.

És igen, vegyen valaki feleségül, mert nekem nőként ez az egyik legfontosabb. Attól még van diplomám, karrierem és eltartom magam, de mit érek vele, ha a boltban is látják, hogy üres a kezem, megöregedtem és nem kellettem senkinek?

Persze ez szubjektív, de nagyon utálnám, ha pártában maradnék, akkor mért születtem, mi értelme volt az élet minden szenvedésének?

Nem azt mondom, hogy "jár" az esküvő, de soha máskor nem ünneplik meg a nőt, nem szól róla semmi, általában ezek a napok adják az élet értelmét: esküvő és a gyermekek megszületése. Legalábbis nekem.

Az esküvő tök fontos, valamilyen szinten temetés is, a fiatalság, szabadság, boldogság, egyéniség búcsúztatása a családi élet előtt...