Boldognak érzed magad?

Most inkább álmos vagyok, mint boldog. Este hat óta dolgozok, reggel hatig. És már nagyon álmos vagyok. Ettől eltekintve boldog vagyok, pár napja ért véget a nyaralásom barátommal, és egyre inkább tervezzük a közös jövőt. Valamint ma reggel hat után, mikor végzek a munkával, utazok egyik barátnőmhöt az ország másik felébe, hogy pár napra találkozzunk, mert ritkán látjuk egymást.

20L

Nem szeretem ezt a szót, mert erről is hajlamosak sokat filozofálni és a másik álláspontját nem elfogadni... Csak filozofálni és filozofálni. Ami számomra néha már úgy hat, mint hogyha a. a semmin, b. csak megfogalmazásbeli dolgokon vitatkoznának.

Amúgy talán boldog vagyok.

Elveszítettem a hetekben azt, aki nevelt engem, de az utolsó pár évben már tudtam érezni, értékelni a szeretetét (ezt picikori trauma miatt nem ment eddig valószínűleg). Talán én is ki tudtam mutatni a szeretetemet. Sokmindent tanultam is tőle jellemileg és fizikailag is. Szerintem mondhatjuk, hogy volt búcsúnk, méghozzá szép is.

Nem szalasztottam el mindent vele kapcsolatban.

Vannak barátaim, mellettem állnak, vannak közös programok.

Vannak hobbijaim, egyre jobban mennek.

Vannak terveim az életre, B és C tervek is.

Még remény is van.

Egy gondom, hogy van a személyiségemnek egy nagyon introvertált rész, azaz rettentően igénylem a csendet, nyugtot, egyedüllétet - rendszeresen.

Ráadásul az előző, első hosszabb kapcsolatomban pont állandóan, sülve-főve velem akart lenni a párom. Minden nap, több órát, sőt, sokszor fél napokat beszélgetés, közös játék, séta, stb... Pár hónapja lett vége. Utána jött a hozzátartozó betegsége.

A 40 évnél idősebb ismerőseim mind halálra szekálnak, hogy akarjak valakit, legyen valaki, szerintük segíteni tudna.

Szerintem érthető, hogy most nem akarok párkapcsolatot, de pár hónapon belül remélem változik ez.