Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek most miért éreztem ezt?
Sziasztok!
Kicsit összezavarodtam most, és nem tudom teljesen hová tenni a dolgokat. Lehet, hogy nem pont ebbe a kategóriába kellett volna írnom, de hirtelen nem tudtam máshova.
Szóval van egy srác, akivel már több éve jóban voltam, de barátilag. Ő eleinte nem csak barátként tekintett rám, de én nem szerettem volna tőle semmit, ezt utalásokkal "meg is beszéltük". Viszont ő ezt elfogadta, és nagyon jól kijöttünk továbbra is, úgy éreztem, hogy ő az egyetlen olyan srác, akivel nem vagyok zavarban, és akivel teljes nyugodtsággal tudok beszélni akármiről. Lett barátnője, akit én is ismerek, találkoztunk úgy is, hogy ő meg a barátnője is ott volt velünk egy társaságban, és abszolút nem zavart. Egyetlen egyszer volt egy olyan gondolatom, hogy talán jól járhattam volna vele, és nem biztos, hogy el kellett volna zárkóznom a közeledése elől. De ezt azzal a lendülettel el is hesegettem, azóta se gondoltam erre. Mindig is csak haverként viszonyultam/viszonyulok hozzá. Na de most nemrég megláttam teljesen véletlenül facebookon (már kevesebbet beszélünk, amióta más helyre kerültünk), hogy az állapota már "egyedülálló". És ennek hirtelen megörültem. Ezt most nem tudom hova tenni, mert amúgy nem vonzódom hozzá, nem tudnám elképzelni, hogy úgy legyünk együtt.
Most szerintetek ez akkor mégis mi?
Előre is köszönöm a releváns, jóindulatú válaszokat!
20/L
válasza:Némi kis önzőséget szagolok...Ha valóban a barátod, nem azt látnád benne, h "na végre, rástartolhatok", hanem, hogy "a p1csába, szerencsétlen, mi történhetett, meg lehet még beszélni". A rástartolhatok-ot kicserélheted bármire, amiben az alá és fölérendelt viszonyotok megmarad.
26/F
#1: Félreértesz, én nem akarok "rástartolni". Ezért nem értem ezt a rögtön jövő, hirtelen reakciómat, amit nyilván önkéntelenül éreztem. Ez volt a legelső érzésem, a pici öröm, de utána nyilván elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mi történhetett, sajnálom, hogy szakítottak. Amikor együtt voltak, akkor meg abszolút nem féltékenykedtem sem a boldogságuk miatt, sem a kapcsolatuk miatt! Ezért nem értem, hogy mi volt ez a legelső reakcióm.
De mint már írtam, már kevesebb kontakt van köztünk, ezért nyilván nem fogok ráírni és érdeklődni tőle, hogy mi történt.
válasza:Szerintem régen nem vonzódtál hozzá, de mivel megismerted, és szimpatikus neked, ezért megszépült a szemedben, és tudat alatt már vonzódsz hozzá, csak még nem ismered be magadnak. Vagy nem vonzódsz hozzá, de a lelke annyira bejön, hogy mégis :D
Vagy a harmadik lehetőség, ami remélem nem releváns, hogy nem akarod hogy boldog legyen, mert hát ő téged "istenített" és neked kell, mint kiskutya, akinek élvezheted a kuncsorgását, Az utolsót nem feltételezem rólad a stílusod alapján, remélem nem is igaz. :) 23/F
#3: Nem, az utolsó alapból nem lenne rám igaz. Ráadásul mondom, már nem is nagyon dumálunk, mondjuk félévente egyszer-egyszer, olyankor jól elhülyülünk, elbeszélgetünk, és ennyi. Régebben is ennyi volt, csak kicsit sűrűbben. És akkor is ugyanolyan volt a helyzetünk, amikor a barátnője már megvolt. :)
A vonzódást, hát nem tudom. Amikor próbálkozott volna, már akkor is elég jól ismertem. De persze ki tudja... Köszi a válaszodat! :)
válasza: válasza:Lehet, hogy a tudatalattid mégis akarja a srácot? XDDD
Tudod, az első reakciók nem tudatosak...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!