Olyanok történetét várom, akik még 20-as éveik végén is tanultak, igaz volt párjuk de még nem volt téma a gyerekvállalás de közben fiatalabb lányoknak babáik lettek. Hogyan kezeltétek?

Milyen érzés az, ha már a második diplomát szerzitek, de tudjátok belül, hogy egy kisbaba hozná meg az igazi boldogságot? Most nem bírálatokat kérek mert a párom többször kijelentette, hogy velem akar családot, csak az a baj, hogy már bőven benne vagyunk a korban én 27 ő 42 és 8 hónapja élünk együtt az ismerkedésünk után 4 hónappal volt összeköltözés. Azt mondja, minden nap gondol a családra. Én mondtam neki,hogy 29 évesen jó lenne ha lenne, és szokta mondani hogy jó anya lennék ő meg jó apa. Most egy iskolában dolgozok, beszokott értem jönni és szokta látni amikor kísérem ki a kicsiket , azt mondja jól áll nekem meg szerinte rutinos vagyok. Szoktunk beszélgetni is ezekről a dolgokról, volt amikor mondtam neki, hogy ha lányom lenne Dórinak hívnám és akkor mindig mondja erre, hogy abba azért neki is lesz beleszólása, persze tetszik neki a név meg ilyenek. Sokszor mondja, hogy nem volt boldog gyerekkora, kiabáltak egymással a szülei. Lehet türelmetlen vagyok nem tudom. Én a személyes történeteket várom, aki volt ilyen helyzetben hogyan élte meg? Én azért most nehezebben, sok kisbaba születik mostanság.

Hogyan kezeltétek ezt a helyzetet vagy azt, akiknek a gyerekvállalás átcsúszik a 30-as éveibe? Nagyon kétségbe kell esni? Köszönöm és szép napot mindenkinek.