Ez a viselkedés csak számomra furcsa? (Warning:hosszú; fiú-lány barátság téma)

Van egy srác, akivel tavaly nagyon közeli barátok lettünk: majdnem minden nap kommunikáltunk neten, heti szinten találkoztunk pár órát, elköszönésnél hosszú ölelkezés.

Nekem érzéseim lettek iránta, de nem léptem semmit, mert 2 éve élettársa van. Egy alkalommal nagyon összevesztünk (többek közt az érzéseim miatt), meg is szakítottuk a kapcsolatot.

Ezidő alatt én összejöttem mostani párommal, aki teljesen elfeledtette velem. Nagyon harmónikus a kapcsolatunk. Szeretjük egymást, komolyan tervezünk egymással. Ilyen jó kapcsolatom még soha nem volt.

A korábbi srác jelentkezett, hogy szeretné folytatni a beszélgetéseket, mert hiányzom neki. Az igazság az, hogy nekem már nem hiányzott. Nem is ment már úgy a beszélgetés. Találkozni se nagyon találkoztunk, mert én nem törekedtem rá, ő meg csak elvárta, hogy a nyakába ugorjak. Nem tettem. Állítása szerint ellenséges voltam vele, szerintem csak távolságtartó. Nagyon sokszor feltűnt, hogy provokál. Tudatosan, vagy sem, fogalmam sincs, de egyre jobban kezdett elegem lenni ebből.

Majd egy alkalommal kiosztottam, hogy befejezhetné azt, hogy úgy viselkedik, mintha az egész életem körülötte forogna. Erre lelépett, majd mikor megkérdeztem, hogy most istenigazából min is hisztizik, kijelenette hogy gondolkodnia kell, és ezalatt jobbnak látta, ha nem beszélünk.

(Ez...csak szerintem vicc? Egyből olyan érzésem lett, mintha vele is párkapcsolatban lennék, és most épp veszekednénk.)

Majd elmondta, amit korábban írtam: ellenségesnek érez, nem jó neki sem velem beszélgetni. Elmondtam, hogy nekem a problémát a viselkedése jelenti. Párkapcsolatban élünk mindketten, nem akarunk semmit egymástól, akkor ne beszéljen velem úgy, mintha a nője lennék (pl: mint ez a hisztije, vagy mikor napokig nyafogott, hogy miért nem találkozunk, de megkérdezni, hogy mikor érnék rá, már nem ment, ellenben a lakására hívott, mikor az élettársa nem volt orrhon, ezt nyilván elutasítottam. Sokszor megjegyezte, hogy csinos vagyok, és...úgy összességében a beszélgetés olyan volt, mintha járnánk, csak a sok nyálas szeretlekezés nem volt jelen).

Állítása szerint mindenkivel így beszél, aki fontos számára, ezen nem fog változtatni. Ezzel én lezártnak is tekintettem az ügyet, hisz nekem nem felel meg a viselkedése, ő pedig nem hajlandó ezen változtatni. Mondtam, hogy majd x időnként megkérdezem, mi újság vele, mert nem haragszom, de erre a férfihisztire nekem semmi szükségem.

Kérdésem: más 25+ éves férfiak is ennyire bizalmasak (vagy h is mondjam ezt a viselkedést..) a lány barátaikkal (már akik hisznek az ilyesmiben), vagy mások szerint is átlépett egy határt?

Változtatni a döntésemen nem fogok, bármilyen választ is kapok. Örülök, hogy háttérbe szorul az életemben. Párommal akarok foglalkozni, és emellett nem fér bele, hogy a hülye drámáira is figyeljek nap, mint nap.

Csak tudni szeretném, hogy azért mélyen szégyeljem-e egy picit magam, mert elutasítottam egy "igaz barátságot".