Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, akik gyereket vállaltatok, megbántátok a
döntéseteket?
Szerintem nincs az a nő, aki ezt be meri vallani. A társadalmi nyomás gyerektémában hatalmas, a többség még azt is meglincselné, aki simán csak nem szereti vadidegenek szent gyermekeit. Ha egy anya bevallaná, hogy megbánta, hogy szült, anno nem tudta, mit vállal, és ma már nem tenné, szerintem kinyomozzák, megkeresik, és kb. elvágják a torkát.
Azért kíváncsian várom a válaszokat...
2016. máj. 29. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
Azt, hogy van gyermekem, sose bántam meg. Azt igen, hogy "jobb apát" érdemelt volna. Összeszorul a szívem, valahányszor az apja kiabál a síró gyerekkel. Velem is ezt csinálta, én el tudtam hagyni, mikor rájöttem, mennyire önző, agresszív, de a gyereknek örökre az apja marad. Amúgy törődik vele, szereti, csak én már átéltem, hogy az ő szeretete mennyire mérgező.
2016. máj. 29. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
2-es
Ugye tudod, hogy a jobb apa kérdésben tied a teljes felelősség?
2016. máj. 29. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
3-as, ugye tudod, hogy mekkora baromságot írtál most? Már hogy lenne egy felnőtt ember HELYETT egy másik felnőtt emberé a teljes felelősség?
2016. máj. 29. 11:33
Hasznos számodra ez a válasz?
én is azt akartam írni, mint amit egyes.
az pedig nem a nő felelőssége, hogy a férje/barátja hogy viselkedik. szerintem is legtöbbször ennyi, amit tehetsz:lelépsz.
2016. máj. 29. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
Tisztában vagyok vele, hogy én választottam, bűntudatom is van miatta. De akkor még nagyon alacsony volt az önértékelésem, nem vettem észre sok év alatt sem, hogy mennyire önző az exem. Ha nem fejlődtem volna, és még mindig megfelelési kényszeres lennék, most sem tudnám, mi a gond vele. Felébredtem, elváltam, de most látom, hogy a gyerekünkkel is ugyanezeket a viselkedési mintákat követi. Bár egy fokkal jobb a helyzet, mert a gyerek nem megfelelési kényszeres, alárendelő, mint én voltam, ő ki tud állni magáért. De attól még rossz látni a játszmákat.
2016. máj. 29. 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
Bocs, de kiszedtétek a válaszomat?
Ez elég gerinces, de főleg értelmes volt, mert így elvész a párbeszéd.
Részemről ennyi volt ezzel.
Szép napot.
2016. máj. 29. 11:47
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem:) Sejtettem mivel jar,igy csak neha fakadok ki h de jo lenne egy nap egyedul,vagy kettesben a parommal,hetvegen csak lustalkodni,este csak osszeesni.
2016. máj. 29. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
Én elképesztően vágytam gyerekre, de tényleg már 16-17 évesen arról ábrándotam, hogy de jó lenne, ha valaki letenne egy kisbabát ide az ajtónk elé, és nekem kellene gondoskodni róla. Ennek ellenére viszont nem rohantam ész nélkül bele a gyermekvállalásba, már 6 éve voltunk együtt a párommal mikor gyermekünk született. Amit viszont ki lehet jelenteni, hogy gyereket nevelni nem olyan rózsaszín tündérmese szerű mint ami az én fejemben ezzel kapcsolatban élt...szóval elég kemény munka, tele van nevetéssel, sírással, átvirrasztott éjszakákkal, feszültséggel stb De az biztos, hogy olyan őszinte és tiszta szeretet mint amit a gyerekeimtől kapok soha senkitől nem kaptam még, és ez az ami miatt még a nagyon nehéz napokon is azt mondom, hogy megéri...
2016. máj. 29. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem időnként mindenki megbánja. Nem merjük komolyan végiggondolni, de megfogalmazódik, akkor is, ha nagyon akartuk. Szerintem ez természetes. Komoly megbánót 1et ismertem, örökbe adta a gyerekét.
2016. máj. 29. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések: