Szülnétek gyereket egy pénzes fiúnak csak azért hogy jobb életetek legyen? Lent

Egy férfit gyerekkel nem lehet megfogni. Ha rád un, akkor elmegy akkor is, ha egy szakajtóra való gyerekkel hagy magadra. És akkor maximum a gyerektartásra tarthatsz igényt. Ami vagy fix összeg, vagy fizetése X%-a. De vannak férfiak, akik inkább dobják a jó fizetést, vagy lelépnek külföldre, esetleg feketéznek, hogy az a havi 30-40 ezer Ft ne a kölyöknek legyen utalva.

Tehát az a nő, aki így gondolkodik, az még nem tette le a kezéből a mesekönyvet, végtelenül, naiv, és buta. És ha még szegény is, akkor meg csak gratulálok, mert a poronty meg még plusz kenyérpusztítónak, a nyakán marad. Azzal a plusz 30 ezerrel havonta meg valóban jelentős vagyonra tett szert!

A gyereket egy nő jóformán magának szüli, akkor is ha a férfi végtelenül családcentrikus. Mert amikor megromlik a viszony, a felek között, akkor a férfi tovább állhat, hiszen a húspiacon az ő értéke a gyerekkel nem degradálódik, válogathat fiatal és idős között egyaránt. Te meg egyedül maradsz egy gyerekkel, leértékelődve, mert a férfiak első sorban független nőre tartanak igényt, de egy anyánál ők örök másodikak lesznek (szerelem ide vagy oda) és a tetejébe más kölyke szorítja őket háttérbe, arról nem is beszélve,e hogy akkor apává is kell érniük, ami még saját gyerek esetében sem egy könnyen meghozott döntés a részükről.

Tehát ez a legostobább gondolatmenet, amit nő ki tud magának találni. Még akkor is előrébb lenne, ha egy gyártósoron operátor. De ha már nagyon ki akar törni a nyomborból, és mindenáron egy férfit tekint a megoldókulcsnak, akkor legyen szerető. Egy jól tartott szerető. Ha ügyesen gazdálkodik a javakkal, amikkel elhalmozzák tovább kitart a szerencséje.

Gyerektartást is csak addig kell fizetnie, amíg a gyerek tanul. És az jobb esetben a gyerekre megy (elvégre hát, GYEREKtartás), szóval ha esetleg valahogy rosszra fordulna a kapcsolat (ilyen alapokkal igazán nagyon meglepődnék ezen a végkifejleten, tényleg :D ), akkor nem lenne jobb életem egyáltalán, ugyanúgy magamra vagyok utalva, csak még egy (vagy több) gyerekről is gondoskodnom kellene.

Nem hiszem, hogy manapság ténylegesen magamhoz lehetne láncolni egy férfit csak azzal, hogy szülök neki egy gyereket. Max anyagilag, de a fentiekben is kifejtettem, hogy az sem tart az élete végéig. Utána meg max a gyerekét támogatná, engem nem, és ezzel én személy szerint annyira nem lennék kisegítve :D

Azt el tudom képzelni, hogy dúl a láv, teljes az összhang, jól érzem magam vele és VÉLETLENÜL teherbe esek (nem direkt, tényleg véletlenül- mondjuk, nehezen képzelem el a "véletlen" teherbeesés módját, de ki tudja, vannak csodák), és az akkori párkapcsolati helyzetnek megfelelően megtartjuk, elkezdjük nevelgetni, de félresiklik a dolog- ez mindennapos, ez bőven előfordulhat akkor is, ha azt hiszem róla, ő életem szerelme.

De hogy direkt, a pasi akarata és tudta nélkül szüljek gyereket a jobb élet reményében... Hát... A fentiekben részleteztem, hogy miért is nem áll össze nekem a kép még csak racionálisan sem, érzelmileg meg aztán pláne- nem akarom a gyerekemet tulajdonképpen kihasználni arra, hogy jobb életem legyen. Bár lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert tanult vagyok és viszonylagos jólétben élek, ha mélyszegénységben élő reményvesztett valaki lennék, akkor ki tudja, lehet, hogy az utódok érdekében bevállalnám ezt. Vagy nem szülnék utódokat.