Ha együtt éltek a párotokkal, ti hogyan oldjátok meg a "közös" kassza problémát?

Lehet nem túl világos a kérdésem, vagy rosszul fogalmaztam.

Leírom az én esetemet.

Tavaly együtt éltünk a párommal fél évig (most is így lesz, de még külföldön vagyok), ami nekem az első szülőktől mentes életem volt (27 vagyok). Nem igazán tudtam főzni, de belejöttem, és a párom szerint rendkívül jó ízűen főzök. Háztartást vezettem, mindent, ami egy normális párkapcsolatban a nő dolga. Ebbe beletartozott természetesen a folyamatos bevásárlás is, amit - rossz, hogy ezt le kell írnom - , de 70-80%-ban csak az én pénzemből ment. Többször mondta a párom, hogy szóljak neki, és kifizeti, mert ő nem tud erre figyelni, hogy én mikor mit vásárolok. Pedig, mielőtt elmentem vásárolni, mindig mondtam, hogy hová készülök, és a blokkot is mindig hazahoztam, amit ki is raktam az asztalra. Ennél többet nem tudtam tenni, hogy észre vegye..

Az élelmiszeren kívül sok minden mást is vettem a kis lakásba, ugyanis ő addig egyedül élt ott, és hiányzott jó pár dolog, meg persze azért csinosítani is akartam. Edényeket vettem, vasalót, ágyneműt, kosarakat, virágokat, sok mindent.

A vasalóval is úgy voltunk, hogy ő mondta, ha egyszer veszünk, akkor egy jó minőségűt vegyünk! Kérdezősködtünk is a media marktba, és kiválasztottunk egy drágább fajtát, majd, amikor a kasszához értünk, én fizettem ki. (Én olyan vagyok, hogy ugyanúgy nyúlok a pénztárcámért, mint ő, nem várom „nyilvánvalóan”, hogy ő fizessen, mert ha ő akarna, akkor úgyis szólna, vagy megfogná a kezem, hogy ne vegyek elő semmit)

Pár hónapja valamiért szóba jött a vasaló, és ő teljesen abba a tudatba volt, hogy azt ő fizette ki! Mondtam neki, hogy ez ne legyen vita tárgya, de azt én fizettem ki. Nem hitt nekem, mert hogy az mindenképpen ő akarta megvenni. A kérdésem a következő: Ha mindenképpen ő akarta megvenni, akkor miért nem ő fizette ki? Értitek ti ezt? Mert én sajnos nem :(

Olyan rossz erről beszélnem, mert nem vagyok anyagias lány, de azért én vigyázok a pénzemre, és szeretek félre tenni is, amit ő nem.

Sokszor ettünk étterembe is, ahová én több esetben úgy mentem, hogy jó menjünk, mert ő ki akar kapcsolódni. (Nekem jó lett volna a házi koszt is) De, ha egyszer többször megyünk, akkor mégse hagyhatom, hogy mindig ő fizessen, és jó sokszor fizettem én is.

A szüleim 20km-re laknak tőlünk, sokszor mentünk ki hozzájuk, meg egyéb más ok miatt is a városba, de legtöbbször az én autómmal, amiben persze az általam megvásárolt benzin is volt.

Ő csináltatott szúnyoghálókat az ablakra, vett kerti bútort, voltunk nyaralni, ahová nagyjából az ő pénze ment bele. Tehát azért ő is belead az életünkbe, de úgy érzem, hogy nekem sokkal több rámegy, és ezt a bankszámlám is jócskán jelezte. Én úgy gondolom, hogy ha nem laktam volna nála, akkor is csináltatott volna szúnyoghálót, és vett volna kerti bútort, tehát így sem mondhatom, hogy konkrétan ránk költötte a pénzét.

Lehet a soraimból az jön le, hogy igazságtalan vagyok, nem tudom, döntsétek el, és, ha lehet írjátok le, hogy nálatok hogy működik, jó tippeket szívesen fogadok.

A párom jó ember, de a pénz nem az erőssége, azaz őt nem érdekli. Ha céloztam rá, akkor az volt a válasza, hogy: „Miért én nem fizettem bele?”

Nem tudom mi lenne jó megoldás, de így nem maradhat, azaz nem szeretném, ha így maradna.