Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha együtt éltek a párotokkal, ti hogyan oldjátok meg a "közös" kassza problémát?
Lehet nem túl világos a kérdésem, vagy rosszul fogalmaztam.
Leírom az én esetemet.
Tavaly együtt éltünk a párommal fél évig (most is így lesz, de még külföldön vagyok), ami nekem az első szülőktől mentes életem volt (27 vagyok). Nem igazán tudtam főzni, de belejöttem, és a párom szerint rendkívül jó ízűen főzök. Háztartást vezettem, mindent, ami egy normális párkapcsolatban a nő dolga. Ebbe beletartozott természetesen a folyamatos bevásárlás is, amit - rossz, hogy ezt le kell írnom - , de 70-80%-ban csak az én pénzemből ment. Többször mondta a párom, hogy szóljak neki, és kifizeti, mert ő nem tud erre figyelni, hogy én mikor mit vásárolok. Pedig, mielőtt elmentem vásárolni, mindig mondtam, hogy hová készülök, és a blokkot is mindig hazahoztam, amit ki is raktam az asztalra. Ennél többet nem tudtam tenni, hogy észre vegye..
Az élelmiszeren kívül sok minden mást is vettem a kis lakásba, ugyanis ő addig egyedül élt ott, és hiányzott jó pár dolog, meg persze azért csinosítani is akartam. Edényeket vettem, vasalót, ágyneműt, kosarakat, virágokat, sok mindent.
A vasalóval is úgy voltunk, hogy ő mondta, ha egyszer veszünk, akkor egy jó minőségűt vegyünk! Kérdezősködtünk is a media marktba, és kiválasztottunk egy drágább fajtát, majd, amikor a kasszához értünk, én fizettem ki. (Én olyan vagyok, hogy ugyanúgy nyúlok a pénztárcámért, mint ő, nem várom „nyilvánvalóan”, hogy ő fizessen, mert ha ő akarna, akkor úgyis szólna, vagy megfogná a kezem, hogy ne vegyek elő semmit)
Pár hónapja valamiért szóba jött a vasaló, és ő teljesen abba a tudatba volt, hogy azt ő fizette ki! Mondtam neki, hogy ez ne legyen vita tárgya, de azt én fizettem ki. Nem hitt nekem, mert hogy az mindenképpen ő akarta megvenni. A kérdésem a következő: Ha mindenképpen ő akarta megvenni, akkor miért nem ő fizette ki? Értitek ti ezt? Mert én sajnos nem :(
Olyan rossz erről beszélnem, mert nem vagyok anyagias lány, de azért én vigyázok a pénzemre, és szeretek félre tenni is, amit ő nem.
Sokszor ettünk étterembe is, ahová én több esetben úgy mentem, hogy jó menjünk, mert ő ki akar kapcsolódni. (Nekem jó lett volna a házi koszt is) De, ha egyszer többször megyünk, akkor mégse hagyhatom, hogy mindig ő fizessen, és jó sokszor fizettem én is.
A szüleim 20km-re laknak tőlünk, sokszor mentünk ki hozzájuk, meg egyéb más ok miatt is a városba, de legtöbbször az én autómmal, amiben persze az általam megvásárolt benzin is volt.
Ő csináltatott szúnyoghálókat az ablakra, vett kerti bútort, voltunk nyaralni, ahová nagyjából az ő pénze ment bele. Tehát azért ő is belead az életünkbe, de úgy érzem, hogy nekem sokkal több rámegy, és ezt a bankszámlám is jócskán jelezte. Én úgy gondolom, hogy ha nem laktam volna nála, akkor is csináltatott volna szúnyoghálót, és vett volna kerti bútort, tehát így sem mondhatom, hogy konkrétan ránk költötte a pénzét.
Lehet a soraimból az jön le, hogy igazságtalan vagyok, nem tudom, döntsétek el, és, ha lehet írjátok le, hogy nálatok hogy működik, jó tippeket szívesen fogadok.
A párom jó ember, de a pénz nem az erőssége, azaz őt nem érdekli. Ha céloztam rá, akkor az volt a válasza, hogy: „Miért én nem fizettem bele?”
Nem tudom mi lenne jó megoldás, de így nem maradhat, azaz nem szeretném, ha így maradna.
"Háztartást vezettem, mindent, ami egy normális párkapcsolatban a nő dolga. Ebbe beletartozott természetesen a folyamatos bevásárlás is, amit - rossz, hogy ezt le kell írnom - , de 70-80%-ban csak az én pénzemből ment. "
És te eközben nem dolgoztál? Vagy miért a te dolgod?
Szerintem meg simán baleknek néz.
Nem, nyáron nem dolgoztam, azaz csak kis ideig, azért is jöttem vissza külföldre..
(kerestem folyamatosan, de nem találtam)
Igen, de mi nem vagyunk házasok. Ha ő nem ad magától pénzt, akkor én hogyan akarjak rendelkezni az ő pénze felett? Kényes helyzet, nagyon.
Arra gondoltam, hogy mind a ketten havi szinten adjunk bele a közösbe pl. 25ezret, és az megy az élelmiszerre. De akkor még ott van a benzin kérdése is..
Most ez férfi szemszögből úgy nézhet ki, hogy :
" Hozzámköltözött a barátnőm.
Nincs munkája, így lakbért, rezsit nem kértem tőle.
A háztartásban kivette a részét rendesen, így megvolt a balance.
Főzött mosott takarított.
Szóba került többször, hogy drágák az élelmiszerek.
Mondtam neki, hogy szóljon bármikor és beleadok, kifizetem.
Gondoltam leveszem a terhet a válláról elvittem sokszor étterembe, hogy ne kelljen főzni, mosogatni. Csak lazítsunk, élvezzük egymás társaságát.
Nem egy aranyásó lány, néha ő fizette az egészet.
Ez nagyon szimpatikus volt nekem, a barátaim csajai az ilyet fel sem ajánlják.
Gondoltam meglepem egy nyaralással. Szuperül telt. Nagyjából én fizettem mindent.
Nyárra vettem kerti bútort, csináltattunk szúnyoghálót.
Ő is csinosítgatta , vett bele dekor holmikat.
Kezd otthonossá válni a pecó.
A barátnőm sérelmezte, hogy ő túl sok pénzt ad bele a kapcsolatba.
Mit rontottam el? "
Ha neked ez sok lakj egyedül és csak randizgassatok.
Akkor nem kell rá főzni, csak otthon magadra.
feleannyi élelmiszert elég vásárolnod.
Nem kell rugózni a ki mit vett, mit fizetett kérdésen.
vagy ne legyél ennyire emancipált, hogy mindent te akarj fizetni vagy nyisd ki a szádat és kérj.
Pl amikor mentek anyósékhoz megálltok tankolni és azt intézze ő.
A rezsiről , lakbérről nem írtál, hogy azt hogy intézitek.
Csak egy tipp volt, hogy ő ennek fejében gondolhatja a háztartás dolgot.
Nekem a sztori olvastával a "néma gyereknek anyja se érti a szavát" mondás jutott eszembe.
Abból, hogy kiteszed a blokkot, mégis miért kellene értenie?
Én pl. szólok: "Szívem, a legutóbbi két hétvégén én vásároltam be, megtennéd, hogy most te fizeted a kiadásainkat?" Kétszer kellett szólnom, a következő alkalommal automatikusan nyúlt a boltban a kártyájáért (az más kérdés, hogy ha cipekedni kell, eleve jön velem, magától, kérnem sem kell).
Ha előre megbeszéljük, hogy valamit ő vesz meg, akkor NEM nyúlok a pénztárcámért.
És ha valamit nem kommunikálok egyértelműen, akkor utána nem sértődöm meg, hanem elmondom, hogy "lehet, hogy nem fogalmaztam elég egyértelműen", és megbeszéljük a dolgot. Hidd el, a kommunikáció csodákra képes!
A párkapcsolatok azért mennek tönkre, mert elvárjuk a másik féltől, hogy gondolatolvasó legyen. Márpedig erre senki nem képes. Ha neked ilyen igényeid vannak, akkor keress egy mentalistát, vele egyszerűbb dolgod lenne. Mindenki másnál bizony ki kell nyitnod a szádat, ha valamit szeretnél, vagy valami problémád van.
Én utálnék külön blokkokkal vacakolni meg mindent felezni vagy fejben tartani.
Mi egyszerűen megoldjuk: minden hónaban beledobunk egy közös kasszába pénzt, persze valamennyire fizetések arányában (én többet keresen, valamivel többet teszek be). Annyit, hogy kijöjjön belőle a rezsi, a lakbér, a kaja, és még maradjon valamennyi, amit bármire lehet költeni, ami felmerül. Ezen kívül pedig mindkettőnknek ott marad a számláján a fizetésének fennmaradó része, ami privát pénz. Persze rugalmasak vagyunk, ha kell, kisegítjük egymást, a nagyobb költségeket megbeszéljük együtt, meg mivel én többet keresek, gyakrabban fizetek szórakozóhelyeken ilyesmi. Tök jól működik.
Ezzel a módszerrel a párodnak csak arra kéne figyelnie, hogy beledobja az ő részét hó elején, és nem kéne vele többet foglalkoznia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!