Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem szeretem eléggé a barátomat?
Nagyon szerelmes voltam egy srácba, sok érzés, hely, és élmény párosul hozzá. Emberileg a legtökéletesebb fiú, akit el tudok magam mellé képzelni; kedves, rendkívül empatikus, igazi művészlélek, tehát verseket ír, sokat olvas, imád a természetben csak úgy gondolkodni, zenél, szereti a gyerekeket, mindig mosolyog, jó a humora, utálja a pénzt, blaaaablaaablaaa... A sors humora, hogy a mostani barátomat ugyanígy ismertem meg, mint őt, külsőre is hasonlóak, a keresztnevük is ugyanaz, és ugyanazon a hangszeren játszanak. :D Nem volt tudatos, inkább úgy mondanám, talán belemenekültem ebbe a kapcsolatba. Szeretem a barátomat, és jó vele, de nem voltam annyira oda érte, mint a másik srácért. Talán túl egyszerű volt, vagy a fene tudja.
Sosem kellettem T.-nek. Szerintem sejtette, hogy szeretem, ezért kezdett távolságot tartani, de majd megvesztem utána. Hűűű... Nemrégiben láttam a facebookon, hogy megváltoztatta a profilképét, elolvadtam. Két feles hatására meg - én marha - ráírtam valami baromsággal, de a beszélgetést igazából ő kezdeményezte. Nem mertem neki visszaírni. Azért is, mert most sem fogok neki kelleni, ráadásul itt van nekem a barátom, nem tehetem ezt. Egyébként tényleg tök jól elvagyunk, csak a múlt hét volt ilyen kritikus.
Most nem szeretem eléggé a barátomat, vagy T akkora hatással volt az életemre, hogy nem fogom tudni sosem elfelejteni?
20/L
Az első válaszát köszönöm!
Nevezheted egészséges önkritikának is, de egyébként szerintem nem kifejezetten tini dologról van szó.
Az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg, ugyanakkor ahogy érik az ember, egyre több korláttal találkozik, egyre több dolgot kell titkolnia, visszafojtania, és egyre több vágya születik. :) Egy tininél nincs tétje a dolgoknak.
Köszönöm, hogy alulértékeled a problémámat.
Jó magyar mentalitáshoz híven, az a menő akinek nagyobb problémája van, az emberek versenyeznek, hogy kinek szarabb, mert az lenézheti a többit.
Nem mindegy neked egyébként? Inkább válaszolj a kérdésre, ez az oldal arra való. Nem a folytonos lekezelésre meg oltogatásra.
Köszönöm szépen.
válasza:Én csak erre reagálnék: "utálja a pénzt".
Gyerekként amíg a szülők fizetnek mindent lehet utálni a pénzt. Később, amikor már az ember saját magának veszi meg a wc papírt is, akkor rájön, hogy pénz nélkül nem lehet élni.
A pénzt lehet utálni, de nélküle nincs étel, nincs villany, nincs víz és nincs élet.
Nem fejtetted ki a pénzutálatot, hogy miben nyilvánul meg, de mivel művészlélekről van szó, van egy olyan sejtésem, hogy őt tényleg nem érdekli a pénz.
Sajnos az ilyen művészek szoktak sokszor úgy kinézni és úgy élni, mint a csövesek (amikor már senki nem gondoskodik róluk). Az ellenpélda az, amikor sikerül a művészetéből pénzt szereznie és él boldogan.
Tehát óvatosan kerülj közel olyan emberhez, aki azt mondja, hogy a pénz nem számít és utálja.
Félreérted, abszolút fontosnak tartom.
De én nem akarok luxusvillában élni. Egy kis panellakásban szeretnék lakni, egy hónapban 1x minimum elmenni színházba, és szeretném, ha néha spórolnom kellene a szórakozásomra. Nem szeretnék havi egy milliót keresni. Csak pont annyit, amennyi elég... És ezen egy véleményen voltunk.
Sok olyat ismerek akiktől ha megkérdezik, mik lesznek, "hát sokat fogok keresni" és tényleg! Azért mennek állatorvosnak, jogásznak, istentudja minek, mert SOK pénz. Van az a pénzmennyiség amit nem lehet elkölteni, és az ember elfelejti, milyen egy gombóc fagyinak örülni.
válasza:Akkor megfogalmazom irónia nélkül is, és akkor legyen belőle egy hosszan kifejtős válasz:
az ilyen kérdések kiírása totál céltalan, és csak arra jó, hogy a problémához felnőtt módon való hozzáállást elől ki lehessen bújni, és azt el lehessen maszatolni.
Szóval ha tanács kell, akkor (továbbra is) csak annyit tudok mondani: kezdj el felnőttként hozzáállni a problémához, és ne próbáld meg eltolni magadtól a döntést és döntéssel járó felelősséget - akár jó döntésnek, akár rossznak bizonyul.
Mert mit vársz a kérdésre érkezett válaszoktól?
Érdemi választ értelemszerűen nem várhatsz, hiszen az itt válaszolgató vadidegenek egyike se látnok, hogy tudjuk, hogy te most hogy is érzel a két fiú iránt - erre magadnak kéne rájönnöd. Ami persze nem egyszerű, de pont az ilyen helyzetek nagyon fontos részei a felnövésnek.
Viszont azzal, hogy itt mások "tanácsaira" támaszkodnál, pont ezt a magadba nézést és önálló döntést próbálod meg kikerülni.
Vagy tényleg komolyan gondolod, hogy itt majd jön egy Gyúrcsók József, és az majd látatlanba megmondja a tutit?
Nem hiszem.
Akkor meg marad az, hogy abban reménykedsz, hogy majd jön valami reálisnak hangzó vélemény, hogy mit csinálj, és akkor az majd "segít" dönteni - magyarán valamit, ami leveszi a válladról a terhet, és ha esetleg nem
úgy alakulnak a dolgok, akkor jó lesz önigazolásnak később (mások is megmondták, hogy így kellett dönteni, akkor biztos a másik se lett volna jobb döntés..).
Szóval ezért írtam, hogy a kategóriaválasztás remek önkritikának is elmegy.
Összefoglalva: a tanácsom az, hogy gondold szépen magad végig, hogy mit is érzel a két pasi iránt (nálad jobban úgyse tudhatja itt senki ezt), és ha úgy érzed, hogy nagyjából sikerült eldöntened a kérdést, akkor dönts eszerint. És viseld a következményeit a döntésednek - mert simán lehet, hogy rosszul döntesz, ez is benne van a pakliban. 20éves vagy, szóval ekkor se dől még össze a világ. A lényeg, hogy ezáltal tanulsz és fejlődsz.
És akkor van esély rá, hogy pl. 25 évesen valóban egy felnőtt nő válik belőled, aki tudja mit akar, és képes felnőttként hozzáállni a dolgokhoz - ez pedig egy üdítő ritkaság lenne, annak minden előnyével..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!