Elhagytam a barátomat mert nem szeretem (? )

Ahogy az első írta megszokás ha sokat voltatok együtt.

De az is lehet, hogy most, hogy nincs melletted mindig tűnik csak fel az, hogy egyébként magadnak sem ismerted be, hogy szereted. Még ha nem is szerelemmel, de valami miatt vonz téged. Ahhoz, hogy szeress valakit, nem feltétlenül kell szerelmesnek lenned bele. Ha jól érzed magad vele, ha kiegészít téged, sok dolgot csak vele tudsz megtenni ami fontos és jó neked, akkor előfordulhat, hogy szereted, csak magad sem tudtad azonosítani a dolgot ezen módon.

Egyébként pedig a pár nap szünet tudja rádöbbenteni az embereket arra, ki is a fontos nekik. Lehet amíg ott van mindennap, néha bosszant is hogy nem tudsz úgy nézni sehova, hogy ne legyen ott, nehezebb észlelni azt, ha egy szoros kötődés kialakul, de szerelem még nem.

Szóval szerintem gondold át pár napig még, mit is jelent neked a srác, és ha úgy ítéled meg, hogy jobb vele, mint nélküle, ne félj neki ezt elmondani, nehogy életed egyik olyan hibáját kövesd el, amit később magadnak se fogsz megbocsájtani, ha aztán kiderül, hogy tényleg ő volt az akit szerettél.

Minden esetre furán működnek a lányok. :) De mindegy. Valószínűleg ezért nem lehet titeket megunni. De szerintem sajnálatról biztosan nem lehet szó.

Bár azt még továbbra sem értem, hogy ha egyébként számodra teljesen átlagos, közömbös ember volt, egyáltalán hogyan juthattatok el addig, hogy 4 hónapig vele voltál. Ráadásul annyira csak nem lehet számodra közömbös, ha még most is hogy szakítottál vele zavar a tudat, hogy talán egyszer mással lesz.

Nem vagyok én abban biztos, hogy nem érzel valamiféle szeretetet iránta, ha mást nem is, de akkor mint lelki társ vagy barát biztosan jelent számodra valamit, csak egyszerűen testileg nem vonz. Vagy másik eset, túl sokat gondolkodol az érzéseiden, és tévesen azonosítod, vagy valamiért nem akartad ezt a kapcsolatot, aminek z érzelmeidhez van a legkevesebb köze, de tudat alatt könnyebb meggyőzni magad arról, hogy nem érzel iránta semmit, mert így könnyebb elengedni.

Szerintem összességében az a helyzet hogy túl sokat gondolkodol. Az érzelmeket pedig legfőképp nem a tudatos döntések határozzák meg. Ha hiányzik mert nincs, az tipikus jele annak, hogy mégsem volt közömbös számodra, mert a hiánya azt jelzi elvesztettél valamit ami fontos neked.

Az akarat ezen sokat nem segít sajnos. Eldöntheted azt, hogy valakivel együtt élsz, fizikailag a közeledbe engeded vagy sem. Eldöntheted azt is, hogy az érzelmeidre odafigyelsz-e vagy sem. De az érzéseknek nem parancsolsz. Azok vagy kialakulnak, vagy nem. Egyszóval akarattal megváltoztatni, vagy akarattal létrehozni egy érzelmet, logikus gondolkodással nem lehet, mert maguk az érzelmek nem logikusak. Olyan folyamatok eredményei amire nincs hatással a tudatos gondolkodás. Elfolytani megtanulhatod őket, de attól eltűnni nem fognak, csak nem fog róluk tudomást venni.

Viszont ha belegondolsz régen amikor a lányok egy része nem dönthette el kivel kell megházasodjon, mégis boldogan élte le az életét egy olyan pasival, akivel akarata ellenére adták össze, hiszen idővel megszokta, megtanulta elfogadni és ha nem volt a fickó egy ősbunkó, akkor olyan körülményeket teremtett a nőnek, hogy aztán lassan, de biztosan, ha nem is szerelemmel, de megtanulta szeretni.

Jó tudom ez hülye példa, mert ezer más oka is volt amiért együtt maradtak, de végső soron szerintem a folyamat ugyanaz. Ha valami egy ideig van ami egyébként nem volt annyira rossz, és ha eltűnésével hiány keletkezik, amit pótolni nem pótol más, akkor azt hiányolni fogod. Addig biztosan amig mástól meg nem kapod, vagy meg nem szokod a hiányát.