Szeretem-e még a volt barátomat?

Olyan furcsa érzés van bennem, és mivel ilyet még sosem éreztem, nem tudom, hogy mi is ez az egész. A volt barátom volt az első szerelmem, és úgy nagyjából három hónapja szakítottunk. Az első hónapban nagyon sokat sírtam, de aztán rájöttem, hogy attól mert vége, az élet még megy tovább, de azért reménykedtem továbbra is, hogy lesz még folytatása, mert tudom, hogy nem azért szakított velem, mert már nem szeretett, hanem mert szeptembertől visszament az egyetemre egy másik városba, és ritkán találkoztunk volna, meg persze a négy év korkülönbség és szerepet játszott ebben. Pedig tudom, hogy ugyanúgy szerettük egymást, és az elején megbeszéltük, hogy ez nem akadály a kapcsolatunkban. Aztán mégis vége lett, de tudom, hogy akkor még szeretett, mikor szakítottunk, és ezért végig reménykedtem, hogy hátha lesz folytatása, hiszen ez olyan hirtelen el lett vágva. Viszont már nem beszéltünk két hónapja, már nem is emlékszem a hangjára, az illatára. Minden nap ő az első gondolatom, és továbbra is szinte egész nap rá gondolok, és örülnék nagyon, ha írna nekem és legalább akkor csak beszélgetnénk újból, de mégsem azt érzem, mint az elején. Már úgy nagyjából beletörődtem a dolgokba, de mással meg nem akarnék lenni. Mégis olyan furcsa érzésem van, mert mikor felteszem magamban a kérdést, hogy szeretem-e még, nem tudok rá válaszolni. Szeretem-e még? Ha ő is ugyanúgy szeretett, mint én, akkor vajon ő mit érez most irántam?