Szeretem még a volt barátomat? (Kicsit hosszú )

Van egy srác akivel kb évig voltam együtt. Tudni kell hogy az illető nem magyar,hanem albán. Egyszerűen nem ment tovább,nem volt az egésznek értelme,tehát szakítottunk. Napiszinten a veszekedések a semmin,mert állandóan az emberbe kötött aztán két napig letilt majd felold. A dührohamra pedig mindig volt magyarázat:"sok a munka,egész nap a pékségbe vagyok,felhúznak". A szája olyan volt mint az utolsó kocsisnak ha mérges,az ember a kutyájával nem beszél így. Sose válogatta meg a szavait ez mellett jobbnál jobb jelzőket használt rám.De tényleg két naponta ezt eljátszotta,kidobott majd békült. De se a bocsánat szót,se a köszönömöt nem ismerte.

Ha főztem neki puszta jó indulatból hogy ne a péksüteményt egye naphosszat amit csinál,legyen kis főtt ételt is az végül a kukába végezte. Kiöntötte ,címszóval hogy tettem bele valamit,mondjuk hashajtót. Jónéhányszor ezt is eljátszotta velem,mikor meg sokadjára kérte csinálok-e kaját, nemmel feleltem. Ordítozott érte meg meg sem ette. Akkor minek? Amig mellette voltam, nem volt olyan perc amig ne éreztem volna magam egyedül. Az állandó ellenőrzések:kirántja a mobilom a zsebből, sms-ektől kezdve hívásnapló,facebook. Naponta többször. Mint egy börtön, de az övé szent és sérthetetlen,na meg tabu. Imádott félrekacsingatni. Nem egyszer,nem kétszer csalt meg hanem tényleg meg sem tudom számolni. Ha lebukott még neki állt feljebb. Cirkuszoltunk,majd jött békülni de előtte vitába megfenyegetett hogy vigyázzak,tudja hol lakom,hova járok iskolába. Nehogy kapjak egyet. Mondjuk ezt mondta már párszor de sose ütött meg. Állandóan vádaskodott,volt hogy a házunk előtt kiabált velem. Azt sem tudom miért, de a lakásba így nem engedtem be hanem elzavartam. Szerencséjére épp szüleim se voltak itthon. Felfogás:"Én vagyok az idősebb,a fiú. Nekem van igazam." Megszabta mit vehetek fel,s mit nem. Kiszanálta a ruhás szekrényem, átnézte őket,aztán 90%-át kiakarta dobatni mert "túl kihívó" mondjuk egy farmer rövid nadrág. Ha egy szájfényt raktam már csuklón fogott és a csaphoz vezetett s lemosta. Annyi történetet feltudnék sorolni mikor min veszekedtünk. De én mégis szerettem,ránéztem s tudatosult bennem mennyire imádom tetőtől talpig holott fel sem akart vállalni. Lényegében az úgy volt hogy elment Kosovoba,hazalátogatni mert évekóta nem volt. Lelkemre kötötte a boltba naponta lejelentkezem ,s haverjai figyelnek rám, megfogom várni mert ő az övé vagyok..Akik tényleg be is jelöltek,meg utcán tök idegen fiúk köszönnek oda, akik ha megszólalnak hallani rajtuk nem magyarok,de akad az is köztük. Veszekedtünk szokás szerint,azt hittem ott végleg szétmegyünk két hét után,mire keresett hogy mi a helyzet,hogy érzem magam, nem-e beszélhetnénk meg... Lelkesen szaladtam be az üzletbe mint egy hülye ahol kiderült korábban ment Kosovóba... Azaz arc szép lehetett. Egy ideig beszélgettünk,aztán teljesen megszakadt a kapcsolat mert nem keres. Majd akkor fog ha agusztusba visszajön. Azonban vannak ott ismerősök,haverok, akik látják. Nem épp tartja a szavát a hűségről, állandóan más csajjal látni gondolom velük se csak dominozik. Mindegy is.

Hónapok teltek el, nekem lett egy új párom. Találtam olyat akinek tényleg komolyak a szándékai, s normális. Kiköpött ellentéte. Nagyon közel áll hozzám, s a számra áll hogy imádom,de sokszor ebbe meginogok amit nem mondok neki.

Anyu szerint magamba én még ezt nem zártam le. Legalábbis elkezdenek a történtekről beszélni én bekönnyezek s győzöm tartani magam hogy ne sírjak. Tudom hogy csak egy szavamba kerülne visszakapnom de max az ágyjelenetig kellenék neki. Mondjuk az is érdekes hogy eddig minden kapcsolata két napos volt. Aztán jöttem én ami hosszabb valahogy. De nem akarom újra kezdeni.

Itt a barátom, átverni nem fogom. Megbecsülöm s vele leszek.

Szerintetek szeretem még? Köszönöm az értelmes válaszokat.