Tényleg csak a problémás családból jövő, családi problémákkal rendelkező lányok alárendeltek?

"HA ezeket nem tetted es nem ellenkeztel..az nem eroszak volt!"

Az ilyen embert puszta kézzel fojtanám meg.

Nekem sz@r a hátterem, alárendelt vagyok, de nem csalok meg senkit és megbízható vagyok. Ha valakit megszeretek, akkor nekem csak ő létezik, és senki más. Ha rosszra is fordul a kapcsolat, vagy nem érzem magam már jól benne, akkor is inkább megbeszélem, rosszabb esetben szakítok, és nem máshoz rohanok. Sőt, ha elkezdődik valakivel egy ismerkedési fázis, és elkezdünk találkozgatni, az alatt sem beszélek már mással, mert nem vagyok a híve a "tartsunk valakit magunk mellett, ha esetleg ez nem jönne össze" taktikának.

Nyilván vannak lelki gondjaim, de folyamatosan azon dolgozok, hogy javítsak magamon, és normális, teljes életet tudjak élni, és teljesen jól megy. Néha szorongok, néha úgy érzem nincs értelme élni, de ez benne van a pakliban, azt se a másikon vezetem le.

A szüleim hülyeségével meg nem tudok mit kezdeni, nem tudom meg nem történté tenni amiket csináltak, szóval ha valaki csak ezért utasítana el egy ismerkedésnél, az elég rosszul esne.

Nem feltétlenül, nagymamám is ilyen kapcsolatban volt a nagyapámmal, pedig példás családból jött és nagyon szerette a szüleit, testvéreit.

Inkább személyiségen mik, pl én sosem lennék alárendelt, mert nem vagyok kapcsolatfüggő. Ha valaki lekezelő lenne velem, azonnal ott hagynám a frncba, nem szorulok rá, hogy hülyékkel legyek együtt. Akkor inkább ne legyen senki, de alárendelt nem leszek. Nagymamám meg alapból olyan típus, aki nagyon szolgalelkű, kiszolgálja a másikat. Egyrészről jó tulajdonság is ez, mert gondoskodó, szeretetteljes típus, de az ilyeneket szeretik kihasználni. :(