Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem értem, miért kell folyton anyucinál ücsörögni. Beszéljek a barátommal?
A barátomnak annyira fontos a családja (vagyis anyuci), hogy gondolkozom rajta, hogy beszéljek-e vele erről. Ő minden héten szalad haza, ha ráérne, többször is menne, pár hetente pedig összeül az egész család, ahova engem is mindig hívnak. Rendes, kedves emberek a szülei, de én egy percét sem élvezem ezeknek a látogatásoknak. Sokszor kikötöm előre, hogy pl. legkésőbb este 10-kor menni szeretnék haza, erre negyed 11-kor a pillantásomra felkiált, hogy "jaj, tudom, megyünk már, megyünk" ami persze vérciki.
Nem értem azt sem, ő MIÉRT szeret annyira odamenni, hiszen ő sem tud velük igazán jól beszélgetni (legalábbis, amikor ott vagyok, nem úgy látom). Az anyja elmeséli, mi van a munkahelyen, milyen volt az unokákkal a hétvégén, ő megjavítja nekik a tévét, vitázik a politikáról az apjával, aztán kap egy hétre való kaját és ennyi.
Még érdekes lehet, hogy csak 30 évesen költözött el otthonról (még nem lakunk együtt), de a mindennnapokban nem "anyuci pici fia". Nagyon házias, önálló, nem hasonlítgat az anyjához vagy ilyesmi. Csak persze nagyon háklis bármilyen kritikára a családjával kapcsolatban.
Én látom rosszul a dolgokat és ő a normális?
26L, 34F
Ne szólj neki semmit, ha jót akarsz magadnak!!!
Az én párom minden nap haza jár ebédelni, nekem már az is meg lett tiltva hogy én főzzek, mert anyuci mindig csinál ebédet!
Hétvégente is ott van, nagyon sokat.
Legtöbbször eszik, nézik a tv-t. Nagy családi program, na bumm.... karácsonykor minden nap ott kellett lennünk, szenteste mikor jöttünk el, vissza akartak tartani, mert hogy minek nekünk kettesben is ünnepelni?? De végül eljöttük.
Mikor szóltam a páromnak, ezek nem normális dolgok, azt mondta, még 60 évesen is haza fog menni, meg hogy a leendő gyerekét is így akarja nevelni. A párom most 40 éves. Nem vált le, nem is fog. Az anyja, kisfiamnak, drágácskámnak hívja, meg úgy dícséri mintha 5 éves lenne. Totál kiábrándító nekem.
A család az első.
Family is love.
Family is light.
Family is war.
Family is brave.
Family is home.
Family is honor.
Family is LIFE.
Ismerek több ilyen föszert, akik közelebb vannak már az 50hez de még mindig anyucihoz járnak mindennap... Én hagynám a helyedben, de ebben a korban már nehezebb párt találni..
25F
A heti egy találkozás nem abszurd, de kérdés, hogy az mikor, hogyan zajlik. Nekem volt olyan kapcsolatom, amikor a pasi, aki amúgy együtt lakott az anyjával, minden péntek délután beült a kocsiba anyuval, és elmentek a vidéki házukba, majd csak hétfő reggel jöttek haza. Természetesen abba én nem fértem bele. Nekem minden hétvége az egyedüllétről szólt, mintha egy családos ember szeretője lettem volna.
Szóval a heti egy nem sok, de ha az a hétvégi programja egy párnak, hogy az EGYIK fél szüleit látogatják, és nincs saját, közös életük, akkor sok. Ez az idő az összeszokásé kéne, hogy legyen, a közös programoké, az intimitás kialakulásáé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!