Ti adnátok egy esélyt (22 év korkülönbség)?

Igen, a férfi javára, én lány vagyok. Vagy nő, ahogy vesszük 21 vagyok. Nincs apakomplexusom, bár igaz, mindig az idősebb pasik jöttek be (3-4 kivétellel(tetszés szintjén)), de nem ekkora korkülönbséggel. Hogy pontos legyek, apámmal hónapra egykorú. A kora számomra inkább aggasztó tényező, ha fiatalabb lenne, akkor is ő tetszene, talán még jobban, bár nem értem miért magyarázom a bizonyítványomat.. Csak hogy legyen mibe belekötniük az erre járó trolloknak, nem, nem szegény, sőt... De nevessetek csak ki, jó pont, de nem izgat kicsit sem a pénze, mert az az ő pénze, pont. Igen, jóképű, jó teste van, kellemes hangja, mi felhívta magára a figyelmem, de a belső tulajdonságai legalább annyira tetszenek, miután valamivel jobban megismertem.

Egyszóval tutira nagyon bejön, két dolog aggaszt, amiért nem merek esélyt adni a szivemnek:

A kora. Ha tegyük fel, csak egy pillanatra, hogy összejövünk, és komolyra fordul a dolog.. Lesz kb. 5-6 jó évünk, és azután? Persze más kapcsolatban, fiatal partner esetén is beüthet a baj, és adja az ég hogy leéljen akár még hatvan évet makk egészségesen, de túl merész ebbe a lehetőségbe kapaszkodni. Nem mintha betegen, öregen, szegényen, stb. nem kellene, de ez akkor is egy olyan dolog, ami kissé riasztó lehet.

Vajon képes volna-e komolyan venni engem, vagy kölyökként kezelne? És vajon képes volnék-e határozottan nemet mondani neki?

Az érzelmek embere. Ami nem baj, ha kedveskedik, udvarol, de mondjuk milyen lehet, mikor dühös (nem ütne meg, ebben biztos vagyok), vagy ha lesz néhány depressziós időszaka? Ez azért aggaszt, mert én is hajlamos vagyok a teátrális viselkedésre dühösen, és bár depressziós nem voltam, de pszichológus szerint igencsak a határán ingadoztam. Tehát nem merek megesküdni rá, ha pl. egyszerre élnénk meg egy rosszabb korszakot, akkor megfelelően tudnánk egymásnak támaszt nyújtani.Nem tudnánk olyankor annyi plusz energiát, plusz figyelmet adni egymásnak, ami kellőképpen támogatja annyira, hogy összeszedve magát önerejéből kijöjjön a gödörből, tartok a lehetőségétől, hogy inkább magunkkal rántanánk egymást.

Röviden ezek a főbb aggodalmaim.

Persze gondolkodhatnék egy rövid románcban is, de attól is féltem a szivemet. Nem vagyok képes csak a fél szivemet odatenni... Ti elfelejtenétek a helyemben? Vagy adnátok a dolognak egy esélyt?