Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti adnátok egy esélyt (22 év korkülönbség)?
Igen, a férfi javára, én lány vagyok. Vagy nő, ahogy vesszük 21 vagyok. Nincs apakomplexusom, bár igaz, mindig az idősebb pasik jöttek be (3-4 kivétellel(tetszés szintjén)), de nem ekkora korkülönbséggel. Hogy pontos legyek, apámmal hónapra egykorú. A kora számomra inkább aggasztó tényező, ha fiatalabb lenne, akkor is ő tetszene, talán még jobban, bár nem értem miért magyarázom a bizonyítványomat.. Csak hogy legyen mibe belekötniük az erre járó trolloknak, nem, nem szegény, sőt... De nevessetek csak ki, jó pont, de nem izgat kicsit sem a pénze, mert az az ő pénze, pont. Igen, jóképű, jó teste van, kellemes hangja, mi felhívta magára a figyelmem, de a belső tulajdonságai legalább annyira tetszenek, miután valamivel jobban megismertem.
Egyszóval tutira nagyon bejön, két dolog aggaszt, amiért nem merek esélyt adni a szivemnek:
A kora. Ha tegyük fel, csak egy pillanatra, hogy összejövünk, és komolyra fordul a dolog.. Lesz kb. 5-6 jó évünk, és azután? Persze más kapcsolatban, fiatal partner esetén is beüthet a baj, és adja az ég hogy leéljen akár még hatvan évet makk egészségesen, de túl merész ebbe a lehetőségbe kapaszkodni. Nem mintha betegen, öregen, szegényen, stb. nem kellene, de ez akkor is egy olyan dolog, ami kissé riasztó lehet.
Vajon képes volna-e komolyan venni engem, vagy kölyökként kezelne? És vajon képes volnék-e határozottan nemet mondani neki?
Az érzelmek embere. Ami nem baj, ha kedveskedik, udvarol, de mondjuk milyen lehet, mikor dühös (nem ütne meg, ebben biztos vagyok), vagy ha lesz néhány depressziós időszaka? Ez azért aggaszt, mert én is hajlamos vagyok a teátrális viselkedésre dühösen, és bár depressziós nem voltam, de pszichológus szerint igencsak a határán ingadoztam. Tehát nem merek megesküdni rá, ha pl. egyszerre élnénk meg egy rosszabb korszakot, akkor megfelelően tudnánk egymásnak támaszt nyújtani.Nem tudnánk olyankor annyi plusz energiát, plusz figyelmet adni egymásnak, ami kellőképpen támogatja annyira, hogy összeszedve magát önerejéből kijöjjön a gödörből, tartok a lehetőségétől, hogy inkább magunkkal rántanánk egymást.
Röviden ezek a főbb aggodalmaim.
Persze gondolkodhatnék egy rövid románcban is, de attól is féltem a szivemet. Nem vagyok képes csak a fél szivemet odatenni... Ti elfelejtenétek a helyemben? Vagy adnátok a dolognak egy esélyt?
Tulkombinálod . Ha ésszel kellene válaszolnom : nem,semmiképpen . Ha ésszel gondolkodtam volna hasonló helyzetben,akkor nem ismertem volna meg egy csodálatos lányt ,aki 17 évvel fiatalabb nálam .
Dobd a sutba az elvárásokat és adj egy esélyt a dolgoknak. Lehet,hogy befuccsol,de ha meg sem probálod,akkor örökké vágyódni fogsz utána .
Egy esélyt szerintem is megér mindenképpen ha így érzed. Különben soha nem tudod meg mi lett volna ha...
Egyáltalán nem vagy idős, mondjuk 1-2 év múlva ha mégis úgy döntenél, hogy neked ez nem megy akkor sem leszel elkésve sehonnan. Simán megér egy próbát így szerintem.
21 évesen te milyen támaszt adhatnál egy komoly 40+ férfinak?
Ne röhögtess!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!