Karrier vagy szerelem?

8 hónap semmi ... Az még nem komoly kapcsolat.

Próbáljatok ki ugyanennyit távkapcsolatban, ha úgy is túléli a szerelem, akkor el lehet gondolkodni neki is ott egy jó állást keresni, ahol te vagy.

#4:

Lakva ismeri meg az ember a másikat ... és ezt most áttételesen is értem. Egy rakás dolog van, ami egy kapcsolat elején nem derül, derülhet ki, viszont ha oszlik a rózsaszín köd akkor bizony jön a koppanás. Két hónap alatt nem lehet egy kapcsolat komoly, hiszem még meg sem tudták ismerni egymást :-P Egy komoly kapcsolat nem csak érzelmi oldalról kell, hogy komoly legyen, hanem gazdasági és morális oldalról is. Ehhez a kettőhöz pedig idő kell.

Visszatérve a távkapcsolat problémájára: lehet simán távkapcsolatot működtetni. Mondom ezt úgy, hogy ment már tönkre ez miatt kapcsolatom. Viszont az nem is állt stabil érzelmi alapokon. Három évig húztuk-vontuk és csúnya vége lett, amit leginkább a távolság indikált. Viszont most is távkapcsolatban vagyok, a jelenlegi párom másfél évvel ezelőtt kapott 160 km-re egy állást, amit nem lehetett visszautasítani. Azóta is tudjuk működtetni a kapcsolatot így ... szeretjük egymást :-P

#5 Ebben igazat kell, hogy adjak :)

De azt a véleményem tartom, hogy nem az együtt töltött idő hosszával lehet mérni egy kapcsolat komolyságát... Bár oké, több kell mint 2 hónap :P

Amúgy - tapasztalatból tudom - nagyon nehéz megtalálni a nekünk megfelelő társat, illetve én pl szerelembe is nehezen esek. És ahhoz, hogy igazán boldog légy (azon kívül, hogy saját magaddal is "jóban kell lenned" és egyedül is boldognak kell lenni), egy jó társ, egy harmonikus kapcsolat elengedhetetlen. Tehát aki megtalálja (pláne hosszas keresgélés és sok rossz tapasztalat után), az ne hagyja futni :)

Olyan opció miért nincs, hogy veled menjen? De átérzem a helyzetet, én ugyanebben vagyok... nyáron 2-szer mondtam nemet az IBM-nek /igen valóban nekik/, csak azért, hogy a párommal maradjak, amíg befejezi a sulit. Utána viszont biztos, hogy költözni fogunk.

A 3-asnak pedig csak annyit mondanék, hogy akkor később ne tessék rinyálni azért, mert alacsony a fizetés...

Karrier. A szerelem elmúlik/elmúlhat és az nem fogja kifizetni a számlákat, sem pedig megvalósítani az álmaid. Távkapcsolatban sem ti lennétek először, néhány ember már túlélte.

Hármas, te nem akarod érte feladni az egész életed, de ő ajda fel érted? Hol ebben az igazságosság? Vagy te milyen jogon döntöd el, hogy kinek az áldozata nagyobb?

# 8: Hidd el, már ezerszer átbeszéltük, és a párom is egyetért abban, hogy engem ezer szál köt a lakhelyemhez, míg őt CSAK a munka kötné az új helyhez. Engem: munka, család, barátok, közösségek, hobbi, stb. Tehát nagyjából az egész eddigi életem. Sok áldozatot meghoznék a páromért, de ha vele mennék, önmagamat kellene feladnom és nulláról újraépítenem, a támogató kapcsolataim nélkül. A páromnak nincsenek ilyen kötelékei, tehát őt tényleg egyedül a munka kötné máshová. Munkát szerintem bárhol lehet találni, de az évtizedes kapcsolataimat, kialakult életemet nem tudom magammal vinni máshová. Ezt a párom is tiszteletben tartja.

# 7: Eszemben sincs rinyálni, de tudod, minden éremnek két oldala van. Nekem itt van egy már felépített karrierem, kapcsolatrendszerem. Máshol nulláról kellene kezdenem, egészen biztosan nem keresnék annyit, mint most. Lehet, hogy a párom többet keresne, de én kevesebbet, így közösen ugyanannyit keresnénk. Szóval kb. semmit nem nyernénk anyagilag.

Hát ilyen alapon ez egy megnyerhetetlen vita, mert a legtöbb embert aki új helyre megy dolgozni, semmi más nem köti oda, hisz eddig nem ott lakott...

Amúgy meg miért gondolod az a fontosabb, hogy te keress többet? Ugyanennyi erővel ő is vágyhat rá, hogy többet keressen. És persze munka mindenhol van, de 1, nem biztos, hogy olyan amilyenre ő vágyik 2, ha munka mindenhol van, akkor neked sincs mit aggódnod egy új helyen...