Az a nő, aki még huszonévesen is folyamatosan egyedülálló, az selejt valamiben? Állítólag a normálisak mindig foglaltak.

En harmincevesen vagyokegyedulallo. Miert? Mert a sok visszautasitas utan ugy dontottem, hogy az egyedulletemet arra forditom, hogy tanuljak, hogy fejlesszem magamat, hogy olyan no legyek, akivel szivesen randiznek.

Es ha defektes, ha nem, nem is erdekel, hogy kimit mond, elvezem ezt az idoszakot, es szabad vagyok, nem kot le semmi.

A masik indokom, hogy nekem egy olyan pasi kell, aki rocker, de mindenfele zenet szeret es szivesen jar koncertekre, de hippie lelke van, vagyis erdeklodne mindenfele alterntive eletmod irant, mint pl lakokocsival vegig utazni a vilagot, akinek tv-je van mar szoba se jon, mert nekem nem kell vmi szuklatokoru majom, es fontos, hogy erdeklodjon a spiritualis dolgok irant is. Szereti a termeszetet es a szabadsagot is.

Mar ezekkel kilottem a ferfiak 98%-at, es akkor meg arrol nem is beszeltunk, hogy jo lenne, ha tetszene nekem, es ha az erzes kolcsonos lenne. Szoval az esely az nulla.

Vicces, hogy talaltam egy ilyen pasit, de a vegen csak jobaratok lettunk.

Ha ezek miatt selejtes vagyok, am legyen, mas velemenye nem igazan hat meg :)