A teherbeesés pillanatától volt kedvesem úgy intézte folyamatosan, hogy engem kiiktasson és ma már egyedülálló anyaként készül a szülésre. Elmenjek-e a szüléskor a kórházba?

Ha nem enged anyuka apasági nyilatkozatra akkor kérjed a születés után rögtön a bíróságtól. Ekkor az anyának kötelessége a láthatást biztosítani (elengedni nem is, de láthatni mindenképpen). Adj meg mindent a gyereknek és ne add fel apának lenni. A lényeg hogy ha meg lesz a gyerek lihegj minden percben ott még ha az anya bunkó is a gyerek akkor is érezni fogja hogy ott vagy neki.

Támogasd még plusszban a megítélt gyerektartáson. Ès legföképpen ne engedd hogy anyuka elnyomjon. Próbálj még ha nem is lessz könnyü anyuka nézeteit nézni és ha kell bólogass mellette, csak hogy a gyerek közelébe maradj és ne legyen veszekedés köztetek.

Ami fontos, ha nem engedi a bíróság által kiírt láthatást akkor fordulj rögtön gyámügyhöz. Ha folyamatosan nem engedi akkor akár agyereket is elvehetik töle.

Kitartás.

ja és mindenképpen menj be a korházba vigyél nekik ajándékot és légy ott a haza jövetelnél is.

Első vagyok. Ne haragudj utólag láttammeg csak az előzményeket. Ha te ebben részt szeretnél venni, akkor menj ge születésnél, hazajövetelnél. Amenndit csak tudsz legyél a baba közelében. Ha ezt anyuka nem engedi akkor apasági, bíroság...

Ne engedd sem magadat megfosztani az apa szereptől, sem a babát az apukájától!

Annyira nem értem az exedet, én mindent megtennék hogy gyermekem édesapja látogassa legalàbb, de ezt ő nem szeretné...

Hát én ledöbbentem mennyi elmebeteg van...

Nagyon sajnálom hogy van ilyen mert ezzel nem csak a te életedet teszi tönkre hanem a piciét is...

Mikorra várja a babát?

Édes Istenem... Ezt nem mondod komolyan?! :(

Milyen emberek vannak, mindig ledöbbenek, amikor ilyen sztorikat hallok.

Hát nagyon nem irigyellek, felnőtt nőként átgyalogolni egy olyan emberen, akivel beteljesítik az életet...öregem :((

Ne haragudj, nem találok szavakat....

DE harcolj, persze legyél ott a szülésnél...reméljük tudni fogsz róla...

Gyámügy, bíróság, minden fronton ha kell... a gyermek érdeke is, hogy legyen apja...

Ezt én sem tudom elhinni, hogy vannak ilyen nők!

Az én kisfiam 6hónapos volt, amikor apuka úgy döntött, hogy ő mégiscsak még egy kicsit szeretne élni, mert már nem sokáig fiatal (31 éves volt akkor), azóta a színét sem láttuk. Sem gyerektartás, sem egy képeslap, sem egy telefon, semmi. Én teljesen egyedül maradtam, szüleim is még dolgoztak, úgyhogy ők sem tudtak segíteni, babám 8 hónaposan bölcsibe került, mert dolgoznom kellett, hogy megéljünk. A legszívszaggatóbb az volt, amikor az 5 éves kisgyerek odaállt elém és azt mondta, hogy ő idén nem kér mást karácsonyra, csak azt, hogy legyen apukája, mint a többieknek az oviban és szeresse őt. Egy 5 éves gyerek!!! nem játékot kért, vagy akármit, hanem apukát. 2 éve ráakadt az apjára facebook-on, írt neki, mire az volt a válasz, hogy "hidd el, minden nap gondolok rád, nagyon szeretlek, majd találkozunk." Azóta sem jelentkezett, de legalább a kisfiam rájött, hogy milyen ember az apja. Persze ettől nem fáj neki kevésbé.

Ezek után nem tudom elképzelni, hogy egy nő maga, saját akaratából tegye ki ennek a gyerekét. Minden követ mozgass meg, hogy ne maradj ki az életéből, és ne érezzen a babád SOHA ilyen szörnyűségeket, mint az enyém! Szívből kívánom, hogy rendeződjenek a dolgaitok!

Ahogy olvastam, elsőre olyasmi gondolat fogant meg bennem, hogy a sikertelen lombik és próbálkozások után elváltak a férjétől, és mintha.. védené az állapotát tőled, azonosít a veszeséggel, mint férfit. Mintha el tudnád ezt venni tőle, mert rettenetesen vágyhatott egy gyerekre, és talán a kifordult anyai ösztönök miatt lehet ez.

Én megközelíteném erről az oldalról is, bár írtad, hogy kedves voltál és már rá is mentél erre, szóval nemtudom, hogy próbáltad-e, egy pszichológust viszont megérne, de ugye csak akkor, ha ő is akarja... :(

A megmozdulós megfosztós mondatodat azért elmondanám neki, hogy mindazt megadtad neki, amit most tőled elvesz...

Jesszusom...nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél kérdező.

Miközben olvastam az írásod, az járt a fejemben, hogy lehet ilyen igazságtalan az élet? Te szeretnél a gyermeked élete része lenni, az anyja pedig így elutasít. Én pedig már egy éve bele vagyok betegedve, hogy a kisfiam apja nem kér belőlünk. :(

Istenigazából nem tudom, mit kéne tenned. Talán majd ha megszületik a kisbaba, meglátja a párod, hogy ez mennyire nem egyszerű egyedül. Ha fizikailag nem is lesz gondja az új "feladattal", de a lelki támogatás kelleni fog neki. Érezni fogja, hogy egyedül ez nem az igazi. Ezt sajnos tapasztalatból mondom.

Minden jót kívánok, remélem rendbe jönnek a dolgok!

Basszus, ez borzalom. Még ha esetleg donornak is használt az anyuka, ennyi idősen már tudhatná, hogy egy gyereknek nem csak anyukára van szüksége, hanem bizony az apukájára is. Valamint a gyerkőc születése után nem kis segítség, ha van valaki, akire lehet támaszkodni. Még ha nem is szeretne veled kapcsolatot, akkor is lehetne ezt normálisan csinálni.

A pszichológust én is ajánlom. És ami fontos: próbálj mellette/mellettük lenni, ha megszületett a pici. Követni fogom a blogot, és remélem, minden jól alakul majd.